Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
[Címzés] Dr. Gőbel József Budapest VIII. Horváth Mihály tér 11.1. emelet A levél géppapírra géppel íródott. Megszólítás nincs, a borítékon lévő címzés dr. Gőbel József. A levél végén hibás dátum: 1961. A postabélyegzőn 1951. Gőbel József hagyatékából. 1 Janda: A belügyminisztérium egyik osztályvezetője. Keresztnevét nem sikerült megtudnunk. 2 Homok- és Szállásváros: Baja déli városrészei. - Szentistván: Bajaszentistván, 1930. október 31-én csatolták Bajához (addig Pest megye). 3 Bajai gimnázium: a ciszterci rend bajai III. Béla Gimnáziumának új épületét a Déri-kert platóján tervezték felépíteni. A tervek el is készültek, de 1930-ban mégis a gimnázium átépítése mellett döntöttek. 4 Grassalkovich Antal gróf 1750-ben a kulai uradalmat Mária Terézia engedélyével elcserélte a bajai uradalommal. A Grassalkovichok 1841-ig voltak Baja földesurai. 5 Pongrácom: Borbíró Ferenc fia (Szabadka, 1908-Szeged, 1937) 6 Argumentum: bizonyíték 7 Andris: Nagy András, Baja főépítésze 8 Somogyi Szilveszter, Szeged polgármestere 9 Fejér megye főispánja kapta meg Borbíró Ferenc előtt ezt a kitüntetést, főispánságának 15. évfordulójára. 10 Kalocsai menekült időm: Borbíró Ferenc Baja szerb megszállásának idején Kalocsán vállalt munkát. 11 Virilista: a legtöbb helyi adót fizetők egyike, így ezen a jogon az önkormányzat tagja. 15. Borbíró Ferenc - Gőbel Józsefnek [Keszthely, 1951. október 6.] Kedves Józsi! Azon vagyok, hogy azt mondják majd rólam: polgárnak is rendes volt, nemcsak mesternek. Ezért bárhol lakom, törekszem megismerkedni a helyi adottságokkal, küszködésekkel. Most már inkább csak a múlt érdekel, s ha találok monográfiát, az az első olvasmányom. Pedig a monográfiák rendszerint gyarló munkák. A legtöbbször olyanok írják, akiknek nagy a lokálpatriotizmusuk, de nincs kellő várospolitikai érzékük. Sokat írnak nem lényeges dolgokról; fontos kérdéseket pedig néha nem is érintenek. A keszthelyi monográfia sem kivétel. De találtam benne mégis valamit, ami meg is hatott, el is gondolkoztatok..., s amit érdemesnek találtam arra, hogy neked mindenestül megírjam. Keszthely is igazolja a mély értelmű megállapítást: Nem rendszerek, hanem emberek! Keszthely a maga szép fejlődöttségét sokkal inkább köszönheti az 1861-től 1893-ig (!) működött Reischl [Vencel] városbírónak, mint a fennkölt gondolkodású és áldozatkész Festetics Györgynek. (Georgikon, 1797., Helikon 1814-18.) A puszta felsorolása is hosszú lenne kisebb-nagyobb alkotásainak. Közülök engem kettő lepett meg: városbíróságát azzal kezdte, hogy „kibékült”, s állandóan jó lábon állt az uradalommal; a jó viszony révén az uradalomtól 1874-ben megváltotta a helypénzszedési jogot. (Nagyon emlékeztet Baja s az érsekuradalom közti kapcsolat megjavulására, s e réven a kikötő s a torkolat kérdéseinek kedvező megoldására!) A keszthelyi városatyák azonban az üzletet nagyon drágállották, s ezért nem fogadták el. A leszavazott Reischl csak annyit felelt: „Hát akkor megtartom magamnak!” A csattanó azonban igazában 10 év múlva jött. Reischl a befolyt 53
