Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
sen”, jobbra hamar rátalálok. A falu végére hamar kijutottam, de töltést sehol se találtam. Kérdezősködésemre biztattak, csak menjek tovább a köves úton, hamarosan odaérek. De nekem azt mondták, a töltés mögött van, de én töltést nem látok. Pedig rajta megy - mondták mosolyogva. (Puff neki, pedig én is örültem, hogy a töltés mögött majd vizet is találok.) De hát így van ez: a rábéiaknak a 20 cm-rel kiemelt út is már töltés. (Igaz, a bajaiaknak meg van Gólya-hegyük, amin meg a salzburgiak nevetnének.) Köszönettel visszaküldöm a Sándortól kapott fotográfiát. Megtagadom: én sose voltam olyan trampli. Csak látnád, hogy most milyen karcsú vagyok! Gesarolt csak akkor kérek, ha vagontételben kaphatom: annyi a musca domesticális!6 Mondják, hogy ennek kétlábú változata is nagyon meghonosodott hazánkban, helyesebben a Kárpátok övezte Alfoldön. A postaszolgálat minden tekintetben kifogástalan. A levél az kimehet innen akárhová, külföldre is. Csak az írója helyhez kötött. Fájó szívvel látom a fecskék gyakorlatozását, ők már szeptemberben mehetnek. A nyugdíjat én megkaptam, Babci még mindig nem. Szegény, nem elég, hogy a pulóverkötéstől elesett. Képzelheted, itt is milyen lehet a dolga: mindig múmiákkal körülvéve! Sándor jól írja, mintha óvóhelyen volnánk. Vigyáznak is ránk, és jól össze is vagyunk zsúfolva. Egyelőre elég jól megférünk. Az ezredes sakkozik, elég gyengén. Néha játszunk katonásdit. Törekszik olyan lenni, mint lehetett főhadnagy korában. De a játék nem tart sokáig, aztán megint olyanok vagyunk, mint ősszel a szárnya tört gólyák. Bámulom költőink fantáziáját: csodálatosan szép verseket tudtak írni a gólyához. Én csak azt látom, hogy kecsesség nélküli plump madár, iromba fészkének környéke tele piszokkal. Emellett ránk hasznos állatokkal élt, gondolom már Petőfi korában is, mégis kedvenc. Babci vasárnap du. óta 38,3 °C lázzal fekszik. Úgy érzem, a láza kedd reggel kisebb, de közérzete csapnivaló. Tegnap az orvos közölte, hogy új rendelkezés szerint a Diaphyllin kúpok OTI-betegek számára nem rendelhetők. De nem mondta meg, hogy az mivel pótolható. Lám, haladunk a társadalmi egyenlőség útján. Csak azért írtam ezeket, lássátok, milyen „eseménytelen”, izgalommentes az életünk. Rábén még a főutcán is csak egy oldalon van egy személynek szóló járda. Azon jár mindenki: a disznók is, a libák is. Ja, a disznók itt komoly tényezők. Hogy a libák is a járdán járnak, még csak hagyján, de ott is tanyáznak, s névjegyeikkel dúsan ékesítik. Persze az út itt rendszerint hepehupás, kátyús, és tele nagy röggel. A libák nem szeretik, nem akarnak idő előtt lúdtalpat kapni. Az éjszakáim s álmaim nyugodtak, sőt derűsek. Csak egyszer berzenkedtem álmomban, hogy nem voltam soha gyárigazgató. Mire feltűnt egy vigyorgó Mefisztó-pofa: -No-no, gondolkozzál egy kicsit! - Talán a bajai gázgyárra gondolsz? De annak se igazgatója voltam! - De igazgattad a Városházát! - Az igaz, egy időben a Városházát én dirigáltam, de mit akarsz ezzel mondani? - Hát a Városházán nem ezerszámra gyártottátok az aktákat? Szerettem volna hozzávágni a legnagyobb aktacsomót, de eltűnt, én meg felébredtem. Szóval: Kacagj Bajazzo! ... ... Nem jó holnapra nézni. Pedig kormányozni annyit jelent, mint előrelátni. Sajnos a szem még jó, különben is az öregember távolba látó! Ma még vagyunk, de rágondolni is rossz, hogy leszünk pár hónap múlva, ha a tartalékaink kifogynak. Amellett én már nem is tudok a mai valutában gondolkodni. Ha meg49
