Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Megszívlelésre érdemes szavak, melyek a távolból nem mint üzenet, hanem mint követendő útmutatás kell hogy szolgáljanak. Baja-Bácska 1937. október 20. (szerda) P. Oslay Oswald írta: dr. Borbíró Ferenc, Baja ny. polgármestere Fájó hír nyugtalanítja a magyar városokat: Oslay Oswald ferences atya, a belügyminiszter 1936. évi rendeletével „Magyar”-rá előléptetett Egri Normának megalapítója, áldásos működésétől visszavonul. Ez a visszavonulás a szegényügynek súlyos vesztesége és félő, hogy ezt a veszteséget a magyar városok nagyon megérzik. Akik ismerik a városok háború utáni nehéz küzdelmét az ijesztően megnőtt szegénységgel szemben; akik tudják, hogy mennyi jóakarat, munka és áldozat bizonyult gyengének, elégtelennek e mindjobban fenyegető kérdés megoldásában, csak azok képesek igazán értékelni P. Oslay Oswald fellépését és legszemélyesebb alkotását: a szép fejlődésnek indult és máris bő gyümölcsöket árasztó Magyar Normát. A magyar városok szegénygondozása - a kormány rendelkezése alapján - már mindenütt ennek elvei szerint történik. Különbség csak ott van, hogy a városok egy része nemcsak a gondolatot tette magáévá, de végrehajtójául azokat a Ferences Nővéreket állította, akiknek társulatát a szegényügy gondozására Szent Ferenc szellemében szintén P. Oslay Oswald hívta életre. Ezek a városok maguk között is különbséget tesznek, mintegy rangsorul latolgatják, melyikük mikor vezette be az akkor még csak „Egri Normát”, mikor hívta meg a Ferences Nővéreket. Baja szinte még Egernél is különbnek tartja magát. Ebben a városban azt mondják, hogy az „Egri Norma” csak azért lett egri, mert P. Oslay abban az időben épp Egerben működött. Baja azonban az első, mert magától vette át, sőt az intézeti gondozással tovább is építette az addig csak a külső gondozásban tevékenykedő Normát. Az „Egri Norma” Baján kezdett „magyar”-rá általánosulni. Mi az tulajdonképp, amit Pater Oslay Oswaldnak köszönhet a magyar szegényügy? Egy egyszerű gondolat és egy nagyszerű tett. Maga a gondolat annak felismeréséből adódott, hogy ha a Trianonban lesújtott, kifosztott magyarság nem képes az egyes tényezők erején messze túlnőtt szegényügy megoldásán eredményesen munkálkodni, nagy eredményeket érhet el összefogott erőkkel. P. Oslay Normájában egyesítette: a közhatalmat, a társadalmat és az egyházat. A tett: a Ferences Nővérek Társulatának megalkotása volt. Egész kis hadsereget állított már a szegénygondozás lelkes szolgálatába. A társadalom valójában csak adakozásra képes, adományának állandóan jó és eredményes felhasználására képtelen. A közhatóságok csak szervezni, irányítani tudnak: csak fokozni képesek a szellemi és anyagi erőket, maga a végrehajtás az ő kezükben is hamarosan elgépiesedik. Amit ebbe a munkába az egyház ad: az a hit, amely fel tudja belül is emelni az elesett embert; a gondozó szeretetet, amely becsessé, százszoros értékűvé tudja tenni az emberbaráti alamizsnát. 417 i i
