Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
„Ismerem dr. Borbíró Ferenc polgármester érzékenységét - mondja a főispán -, ne tegyük ki annak, hogy akár egy szavazattöbbséggel elvessék az ellenjavaslatot.” Vitéz Bessenyői Miklós: „Végtelenül sajnálom azt, hogy nem tehetek eleget a főispán úr kérésének. Indítványommal kapcsolatban még csak azt jelentem ki, hogy se Borbíró Ferenc polgármesterrel, se mással arról nem folytattam eszmecserét. Bensőséges meggyőződésem, hogy az indítvány elfogadásával nemcsak a polgármesterrel, hanem a várossal szemben is helyesen cselekszünk.” Szavazni kell... A főispán ismét arról beszél, hogy a polgármester nyugalomba óhajt vonulni. A bizottsági tagok nagy része kéri a szavazást, s ezt a főispán el is rendeli. A szavazás eredménye az lett, hogy 43 bizottsági tag az előadói javaslat és 18 vitéz Bessenyői Miklós javaslata mellett szavazott. Az eredmény kihirdetése után kínos csend következik. A bizottsági tagok egy része a szavazás után el is távozott a közgyűlési teremből. A közgyűlésen történteket azonban még sokáig tárgyalták a bizottsági tagok. Visszavonták dr. Borbíró Ferenc díszpolgárrá való választásának indítványát A szombati városi közgyűlés tárgysorozatának egyik pontja dr. Flórián Géza kormányfőtanácsos indítványa lett volna, dr. Borbíró Ferenc volt polgármester díszpolgárrá való választása érdekében. A kisgyülésen, ahol előkészítő hatáskörben tárgyalni kellett volna az indítványt, dr. Flórián Géza bejelentette, hogy a volt polgármester levélben közölte vele, hogy nyugdíjazása előtt korainak ítéli és elhárítja az ilyen kitüntetést. Dr. Borbíró Ferenc kívánságára Flórián Géza kormányfőtanácsos a kisgyülésen viszszavonta indítványát, úgyhogy azzal a közgyűlésen nem is foglalkoztak. Bácskai Újság 1937. augusztus 3. (kedd) Dr. Borbíró Ferenc közéleti működéséhez, de a város törvényhatóságának komolyságához sem volt méltó az az indítvány, mely a szombati közgyűlésen elhangzott. Nem volt méltó már csak azért sem, mert aki ismeri a nyugalomba vonult polgármester egyéniségét, egész közéleti pályafutásán keresztül vitt megmásíthatatlan akaratát: tudta és érezte, hogy az elhatározás végleges. Maga az indítványozó is elismerte, senkivel, tehát legkevésbé dr. Borbíró Ferenccel nem tárgyalt, nem beszélt előzőleg megteendő indítványáról, mely így ötletszerűen hangzott el, és bár az indítványt tevő saját egyéni iniciatívájának tüntette fel indítványát, mégis a felszólalók személyét tekintve kénytelenek vagyunk benne a rendszert látni. Ebből pedig számunkra más következtetést levonni nem lehet, minthogy az egész 413
