Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
I fellángolás nem volt más: indítvánnyal fel akarták áldozni a törvényhatóság egységét a háttérben lappangó választási céloknak. Mert mi más is lehetett volna a cél, mikor a nyugalomba vonult polgármester egy magasabb munkakör megbízatását vállalta, aki nemcsak szavakban fejezte ki végleges távozását, de kifejezte azt elköltözésével is. A törvényhatóság minden tagja nagyra értékeli volt polgármesterének munkásságát. És éppen az ő nagyra értékelt személyének megsértése lett volna felkérése, hagyja ott a vállalt megbízatást. Mindenki előre tisztában lehetett volna a válasszal. Az indítvány a zavarkeltés látszatával nem volt tehát egyéb, mint egy fennkölt pillanat megbontása. Mert mi mást akarhattak az indítvánnyal, mely olyan ideges türelmetlenséggel állította védőit sorompóba. Ők maguk sem hitték, mert nem is hihették komolyan, hogy dr. Borbíró Ferenc nyugdíjaztatási kérelmét visszavonja. És mégis!? Igen, és mégis kísérleteztek, és a kísérlet felett a törvényhatóság imponáló többséggel tért napirendre. Ebben a városban mindenki hálával és szeretettel gondol eltávozott polgármesterére. A törvényhatósági bizottság minden tagja kellőképp értékelni tudja a munkában és alkotásokban eltöltött két évtized munkásságát. És amikor meghajolt - az előzetes puhatolódzás után - dr. Borbíró Ferenc végleges és megmásíthatatlan elhatározásának teljesítése előtt, érezte, hogy ez nem végleges. Eljön még az idő, amikor a város egyik legnagyobb polgármesterének munkásságát valamely formában biztosítani tudja a város részére. És ez az érzés, ez a hit tette méltóvá az elhatározást, hogy dr. Borbíró Ferenc polgármesternek teljesítette nyugdíjaztatási kérelmét. Ez méltó volt a törvényhatóság komolyságához, és megfelelt a távozott polgármester kimagasló egyéniségéhez is. Baja-Bácska 1937. augusztus 4. (szerda) A polgármesterkérdés Dr. Borbíró Ferenc polgármester nyugdíjazásával időszerűvé vált a polgármesteri állás betöltésének kérdésével foglalkozni. Amikor dr. Borbíró Ferenc polgármester kijelentette, hogy nyugdíjba vonulási szándéka visszavonhatatlan, a törvényhatósági bizottság tagjainak túlnyomó többsége már állást foglalt a jövendő polgármester személyében, s beadványt intézett apatini dr. Fembach Bálint főispánhoz, melyben támogatását és hozzájárulását kérte dr. Bemhart Sándornak jelöltségéhez; ugyanakkor írásban kérte fel dr. Bernhart Sándort is a jelöltség elfogadására. Itt a közhangulatnak olyan megnyilatkozásával állunk szemben, mellyel mint döntő ténnyel számolnunk kell, s ez megkönnyíti számunkra az állásfoglalást is. Kétségtelen, hogy a bizottsági tagok többsége mérlegelte mindazon körülményeket, melyeket a polgármesteri állás betöltésénél figyelembe kell venni. Nem mehetünk hangulatok után, kizárólag a közérdek: a város érdeke kell, hogy vezessen bennünket. A városnak pedig elsősorban az az érdeke, hogy erőskezű, a városi problémákkal tisztában levő, közigazgatási jogilag képzett, a modem kor bonyolult gazdasági, pénzügyi, 414
