Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956

Ezt a belterjes fejlődést nem látja a felületes idegen; mint az egészségét az egészséges rendszerint nem értékeli. De tiszteli az, aki ide tanulni jön és megbecsüli, akinek összehasonlításokra alkalma nyílik.

A külterjes várospolitikához rendszerint sok pénz kell; a belterjes városfejlesztéshez inkább csak több munka és melegebb szív.

Szokjunk hozzá, hogy a mennyiségek mellett a minőséget értékeljük a közigazgatásban is.

Tudomásul veszem a választóközönség megnyilatkozását, hogy több városi terhet az eddig megszavazottnál viselni nem kíván; hogy a város fejlesztését a jelenlegi pénzügyi kereteken belül óhajtja. Nem felejtem el, hogy e kereteken belül lehetőleg munkaalkalmak megteremtését, s a munkáskezek foglalkoztatását várja.

ígérem, hogy ha a jelenlegi pénzügyi keretek fennmaradnak, nem fog a polgárság kívánsága meghallgatlan maradni.

Azon leszek, hogy az előttünk lévő városi feladatokból lehetőleg azok szolgáltassanak, amelyek a város gazdasági boldogulásához vezetnek. Jól tudom, hogy ennek érdekében elsősorban azon kell fáradoznom, hogy a város természeti fekvésében, polgárai tudásában és szorgalmában rejlő erők érvényesülni tudjanak.

Egyik tavaszi közgyűlésen, egy felszólalással kapcsolatban említettem már, hogy Baja száz évvel ezelőtt élte virágkorát. Emlékezzenek rá, hogy már akkor azt mondtam, hogy szeretném, ha száz év múlva ugyanezt állapítanák meg a mi korunkról. Máskor is beszéltem arról, hogy szerintem a múlt század harmincas éveiben kezdődött a város fénykora, amely kornak a város törvényhatósági rangra emelése alighanem az utolsó fellángolása volt. Régóta hirdetem, hogy azt a kort kell nekünk visszavarázsolnunk: amikor Baja nagyon messze vidéknek valóságos gazdasági, egyben kulturális középpontja is volt, s e városban jómódú polgárok állandó gyarapodásban, megelégedetten éltek. Nem először mondom, hogy ennek a kornak a visszaidézését én nemcsak lehetőnek, de megindultnak is látom. És komoly meggyőződésem, hogy ez a kor reánk is fog köszönteni, ha ide valóban visszatér a régi szellem, és kéz kézbe fogva, váll vállhoz vetve, minden erőnket összetéve törekszünk tovább is előre.

Ez a gondolat: a város reneszánsza, fogva tartja a lelkem. Hirdetem, és szolgálni akarom továbbra is teljes erőmmel. Minden jó bajai magyarnak azóta még odaadóbban kell szolgálni ezt a gondolatot, amióta azt Klebelsberg gróf egy szebb, általános nemzeti keretbe helyezte.

Mindenkinek el kellene olvasni, nagyon a leikébe vésni azt az írását, amely a Pesti Napló október 27-iki számában A harmincas évek küszöbén címmel látott napvilágot.

Ebben a cikkben arra az érdekes történelmi jelenségre figyelmeztet az ország első tanítómestere, hogy az utolsó három évszázad mind háborúval kezdődött; hogy ezeknek a háborúknak békekötéseit elvben elhibázták, mert azokat a nemzetek szabad fejlődésének útjába állították. Rámutat, hogy ezek a háborúk mily nagy értékeket tettek tönkre; mekkora gazdasági visszaeséssel jártak. A mostani a mi különben is tőkeszegény országunkban legalább három nemzedék takarékos munkáját tette semmivé.

A háború pusztítását mindenütt csak reformkor tudta jóvátenni. Reformkor, amely nagy elszántságot, nekilendülést, tudást és egyben lemondási képességet is igényel.

363