Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Ma ne várjunk egy Kossuthra, egy új Széchenyire, hogy azt megcsinálja. Száz évvel ezelőtt a súlypont még a vezéregyéniségekre esett. Demokratikus korban ezt a munkát kollektiven kell elvégezni. Nyíltan megmondja: nagy adag naivitás kell ahhoz, hogy valaki higgye, hogy dolgaink csak úgy, egyszerűen, óriási nélkülözések, szenvedések és áldozatok nélkül jobbra fordulhatnak. A háborúban elfáradt, a nélkülözésekben felnőtt nemzedék nem tudja ezeket az energiákat magából kitermelni. Szerinte minden attól függ, tudunk-e méltó, új nemzedéket teremteni, amelynek már lesz lelki ereje ahhoz, hogy felvegye a harcot az élettel, és megcsinálja a XX. század magyar reformkorát! Egy új nemzedék, amely a XIX. század reformkorának lánglelkű költőjét, Petőfit nemcsak szavalni fogja: „Ha férfi vagy, légy férfi S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább.” Egy új nemzedék, amely Vörösmartynak híres versszakát jelszavul fogja kitűzni: „Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet, Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett.” Az én szavam gyenge, az én hangom nem tud elérni az ország közönségéhez. De e város atyáinak azt mondom: ne bízzuk mi a fiainkra azt, amit magunk elvégezhetünk! Én a haza nagyjai mellé, a haza bölcsét idézem. Deák Ferenc azt mondta egyszer egy apának: „Iparkodj magad olyannak lenni, amilyennek a fiaidat látni szeretnéd!” Az új nemzedék már érik. Minden reményünk azt mondatja vélünk; sok kedvező jel máris mutatja, hogy: különb lesz apáinál. Ennek a városnak polgárai azonban a reformkort, a város reneszánszát ne a fiaival akarja megcsináltatni. Azok csak folytassák és tetőzzék be azt a munkát, amelyet a „vitam et sanquinem” nemes hevületével mi kezdjünk el, és csak akkor hagyjuk abba, ha a munkának utolsó lehetősége is kihullott kezünkből! Hálásan megköszönöm a Főispán Úr Öméltóságának meleg szavait, az azokból felém áradt baráti érzéseket, s azt a jóságot, amelyet eddig is pályám legnagyobb értékei közé soroztam. Meghajtom fejemet a törvényhatóság kitüntető akarata előtt, abban a biztos tudatban, hogy véges képességeimet állandó támogatásukkal eleven erővé fokozzák. Bizalommal várom a tisztikart, meleg kezet nyújtok kedves munkatársaim felé, akiknek az eddigi eredményeknek is jó részét köszönjük. 364
