Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Kérem, ne feledjék el a programnak azt a mondatát, amely helyesen mondja, hogy: az új bizottsági tagság nem lesz csupán tiszt és cím, de súlyos kötelesség is. Nemcsak ezen az oldalon van felelősség; a tisztség gyakorlása felelősséggel jár a padsorokban is. Amíg engem követnek, viselem érte a teljes felelősséget. De be kell látniuk, hogyha más utat vesznek, a felelősséget leveszik vállaimról. Szeretném, ha állandóan gondolnának arra, hogy a ránk váró feladatok a következőképp is csoportosíthatók: Vannak feladatok, amelyek a mi hatáskörünkben a magunk erejéből oldandók meg. Ilyen pl. a közvilágításnak, az utak tisztántartásának, a tűzrendészetnek stb. kérdései. Vannak azonban olyan feladatok is, amelyeknek mihamarabbi megoldása a városnak eminens érdeke, amelyek azonban a törvényhatóság hatáskörét, sőt erejét is meghaladják. Gondoljanak a Kamarás-Duna kérdésére, a közigazgatási körzetek kiegészítésére, vagy például a kecel-bajai fővasútra. Ezeket a kérdéseket mi legfeljebb felszínre hozhatjuk, napirenden tarthatjuk, de megoldásuk sikeres szorgalmazását is főleg csak attól a súlytól remélhetjük, amelyet értük latba tudunk vetni. Nekünk olyan magatartást kell tanúsítanunk, nekünk olyan várospolitikát kell továbbra is Űznünk, hogy ne csak a magunk erőit egyesítsük, de ezekhez az erőkhöz minél hathatósabb külső támogatásokat is megnyerjünk. Amikor a városi ügyek érdekében Önöktől teljes bizalmat kérek, és azt mondom, hogyha már élre állítottak, akkor kövessenek is, akkor elsősorban azokra a fontos kérdésekre gondoltam, melyeknek sikere érdekében nem közömbös az, hogy a város megszemélyesítője milyen súlyt, s ennek megfelelően mekkora átütő erőt képvisel. A mai tisztújítás jelentőségében sokat nyer azáltal, hogy vele nyer befejezést az 1929: XXX. te. által elrendelt átalakulás. Ma lesz teljessé a törvényhatósági bizottság, hogy végleg átvegye a réginek szerepét. Időnek kell elmúlni, míg meg lehet majd állapítani, hogy ez az átalakulás szerencsés volt-e? Alkalmas-e arra, hogy megteremtse a város új reneszánszát? De bizonyos, hogy a jó aratás nemcsak a külső erők májusától függ, hanem még jobban a vetéstől, amely a mi kezünknek munkája! Az új idők küszöbén érdemes volna részletesebben foglalkozni a jelennel, és fürkésző tekintettel vizsgálni a jövő perspektíváit is. A mai keretben talán elég lesz egy-két idevágó gondolatra rávilágítani. Igaz a programnak az az állítása, hogy: nagyon nehéz időket élünk. Érzésem szerint súlyosabbat, mint a pénzügyi krízis legválságosabb idején. Akkor kábultan, szinte mámorosán csúsztunk lefelé. Sok embernek nem is az volt az érzése, hogy rohamosan süllyedünk, hanem csak az, hogy szállunk. A végső zuhanást az utolsó pillanatban külső segítség megállította. De bizonyos, hogy a régi magaslatra, a virágos tetőre visszaküldeni magunkat csak a magunk emberségéből tudjuk. E téren nagy erőfeszítéssel nagy eredményeket tudtunk máris elérni. Elismerten sokat haladtunk felfelé. De mintha fogytán volna lelkierőnk, s az a veszély fenyeget, hogy mielőtt a felfelé vivő úton nyugvópontra érnénk, elhagyjuk magunkat. 361
