Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
I mibeteg-gondozóval, a vegyvizsgáló állomással, a mentőállomással, az anya- és csecsemővédő intézettel. Két járványpavilonunk van, s mindkettő új. A közkórházban 1910-ben még csak 3 főorvos és 3 alorvos működött, ma 6 főorvos, 2 rendelő orvos és 7 alorvos; 1910-ben a közkórházi ágyak száma 300 volt, ma 450. 1910-ben a közkórház területén 5 épület volt, ma van 20, az újakból, melyekből jelentős a tüdőbeteg-pavilon, a röntgenpavilon, a két barakk és az emeletre helyezett kórbonctani laboratórium. A közegészségüggyel kapcsolatban említendő még a vízvezeték és csatornázás terveinek teljes elkészítése, azok megvalósításáig pedig közkutaknak 45-ről 66-ra való felemelése. Figyelmet érdemlő haladásról tudunk számot adni a városrendészet köréből is. 1910-ben még nem volt városi kertész. Sétányokra az utak és terek fáira összesen 3800 pengő költetett. Ma az összes kiadás majdnem 30 000 pengő. 1910-ben még csak 2, ordonáncos lovakkal vontatott s többnyire a Kamarás-Duna vizével táplált lajtból 3 km-es belvárosi útszakasz nyert nem mindig rendszeres öntözést, addig ma 3 vízállomással egy öntözőautó áll rendelkezésre kora tavasztól késő őszig. 1910-ben 6 tűzoltónk volt, a Deák utcai Barcs-telep kis bérházában. A tűzoltóknak rendes fogatuk nem volt, s nappal, tűz esetén a fiákerállomásról rekviráltak vontatóerőt. Ma van 12 tűzoltó, rendes tűzoltólaktanya, teljesen kielégítő felszerelés, állandó fogatszolgálat, s a tűzoltóság vész idején, ha kell, egyszerre hat fogattal is kivonulhat. 1910-ben a közvilágítást a belvárosban 263 gáz, a külvárosban 120 petróleumlámpa látta el. Ma van a belvárosban 182 gázlámpa, 47 villanylámpa és 37 nagy fényívlámpa. A külvárost pedig 120 pislogó petróleumlámpa helyett 225 villanylámpa és 15 gázlámpa látja el. A közvilágításra fordítottunk akkor 27 000 pengőt, ma 37 000 pengőt. Ezek és a hasonló tételek megmagyarázzák a költségvetés összkiadásainak nagy emelkedését. 1910. évi 760 000 pengővel szemben, ma 1 780 000 pengő a kiadás. Különös figyelmet érdemel az összkiadásoknak a személyi kiadásokkal való összehasonlítása. A városi alkalmazottak (tisztviselők, díjnokok, az összes altisztek, tanárok, tanítók stb.) száma összesen 150 volt, ma 184. Ezeknek illetménye 1910-ben a költségvetés 33 százalékát tette ki, 1928-ban csak a 24 százalékát. Ezeket a nagymértékben megnövekedett, és a legnagyobb százalékban dologi kiadásokat természetesen a törvényhatóság csak úgy fedezhette, hogy a bevételeket is emelte. A bevételek emelése azonban a lehetőségig figyelembe vette a polgárok teherviselő képességét. A pótadó a béke utolsó éveiben állandóan 77 százalék volt. A megszállás után, 1925 óta mindig 50 százalék. A háború előtti években a pótadóbevétel mindig meghaladta a 200 000 pengőt, most alatta van a 190 000-nek. Ezt azzal érte el a törvényhatósági bizottság, hogy rendes jövedelmeket, különösen pedig a javadalmakat (amelyek azelőtt bérleti kezelésben voltak) helyesen kimunkáltatta, s főleg ingatlan vagyonát lehetőleg jövedelmeztette. Persze új jövedelmi forrásokról is kellett gondoskodni. Azok között, amelyeket az állam engedett át, a legnagyobb a forgalmi adó s a kereseti adó, amelyeket pedig a város nyitott meg: a vigalmi adó, a hirdetési jog és a Duna-parti rakodó. Amiket eddig elmondottunk, voltaképp csak számoknak puszta felsorolása volt. Ezek a számok azonban még a hozzáértők számára sem mondanak mindig eleget. Elég legyen csak példaképpen arra utalni, hogy amikor a város elajándékozta a régi kaszárnyát, a társ törvényhatóságot új otthonához segítette. Amikor kiadta kezéből a vat-353
