Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
tagyárat, sok száz munkásnak nyújtott megélhetést. Amikor áldozott az utakra, akkor voltaképp a város tápláló ereit tette tökéletesebbé. Amikor építkezett, vagy építkezéseket előmozdított, nemcsak a lakáshigiéniát javította, de a mai szűkös világban munkaalkalmat is teremtett. Vannak eredmények, amelyeket olyan statisztikákban kellene keresni, amelyek feltárására a rendelkezésre álló idő nem elegendő. Csak mutatóba szolgáljon két adat. Az egyik a gyermekhalandóság. A béke utolsó négy évében a csecsemőhaladóság átlaga Baján 20,5 százalék volt, a gyermekvédelmi akció bevezetése óta ez a százalék állandóan javult, az utolsó 4 év átlaga már 14,27 százalék volt. A Stefánia Szövetség eredményes működését azonban még jobban kiemeli, ha közlöm, hogy az intézet által gondozott és felügyelt gyermekek körében a halálozás 4 évi átlaga csak 3,5 százalék volt. A másik adat a tüdőbetegek mortalitása. A béke utolsó négy évében a tüdőbetegségben elhaltak száma évenként 85 volt, az 1925—1928-ig terjedő 4 év átlagában már csak 64. Ezek az adatok mind azt igazolják, hogy igenis van változás és van haladás, hogy a most lezáruló kor nehéz, küzdelmes időknek volt a kora. Aki a múltat ismeri, emlékezni tud a kishitűségre, az általános apátiára, amely városunkat régebben megülte. Beleette magát még a jobbaknak a leikébe is, és mindenütt iparkodott elhitetni, hogy ennek a városnak a nagyságajelentősége a múlté, és sivár jelenben a jövője vigasztalan. Ez a lelkekre ködként nehezülő érzés mennyi komoly tervnek volt még a csírájában megölője, mennyi szép akarásnak volt a számyszegője. Sok sikertelenség, méltatlan csalódás után e városra a Pató Pálok lelkűidénél is nagyobb átok ült: a hitevesztettség s a reménytelenség. Nem az volt a legnagyobb baj, hogy a város viszonylag szegény, fejlődésében meglassúdott, lélekszámban pedig kicsi volt, hanem inkább az, hogy kicsi hittel az emberei lettek kicsinyek, és kicsinyes dolgokkal, sokszor jelentéktelen kérdésekkel töltöttek el értékes időket. Ki ne emlékeznék arra, hogy a város tekintélye is folyton hanyatlott. Mindenütt hangzott a vélemény, hogy Baja kiélte magát. A nagy világégésnek kellett jönni, országokat megrendítő eseményeknek kellett lejátszódni, hogy ez a város felrázódjék letargiájából. De, amikor ennek a városnak a polgársága a nagy világégésnél felismerte feladatát, s a lelke is lángot fogott nagy ideálokért, s ezek szolgálatában összefogott szent akarással, nem méricskélte a nehézségeket, hanem nemes hevülettel nekilendült a feladatok megoldásának. Ez az öntudatra ébredés ebből a törvényhatóságból indult meg! Ezt a törvényhatóságot még az országos politika harcai formálták ki. Kezdő éveiben politikai ellentétekre és küzdelmekre még ismételten találunk. Örök érdeme a „maradi öregeknek”, hogy ők, akiket ide még a pártpolitika küldött, le tudták rázni magukról a pártpolitika béklyóit, le tudták dönteni az elválasztó kereteket. Igaz: azóta itt az élet nem olyan színes, a szemlélődőnek kevesebb szórakozást, de annál több tanúságot adó. E terem megszűnt ingyenes színjátszó teátrum lenni. Szürke munkahely lett, ahova azonban mindenki a maga tudásának és munkabírásának a legjavát hozza. Ennek az Önök köréből kiindult összefogásnak szép eredménye jelentkezik már a város határán túl is. 354
