Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Ebben a szebb jövőben elfoglalandó fokozottabb szerepéhez e város nemcsak küzdéssel és áldozattal, de a világháború után ráköszöntött idegen megszállás éveiben tanúsított állhatatos hűségével is igazolta jogosultságát. Baja polgárságának impozáns többsége - faji, felekezeti, társadalmi különbség nélkül - a legválságosabb időben is a magyar haza tántoríthatatlan gyermekének bizonyult. A világháború, majd a szerb megszállás csak fázisai voltak megpróbáltatásunknak, de nem egyúttal zárókövei. Utána tümünk kellett a vesztett háború rettentő országcsonkítását, vállalnunk kellett súlyos terheket, s rútul megcsonkított testtel, vállainkon ezekkel a nagy terhekkel állnunk kellett a szomszédok további zajtalan, de ölni, pusztítani, megfojtani éppúgy képes harcát a gazdasági és a politikai élet terein. Ez a harc ma is áll, s tudjuk, hogy még holnap is fog folytatódni. Annak ellenére, hogy fontos gazdasági területeknek elvesztését ez a város, mint tömegáruknak gyűjtő és elosztó állomása, fokozottabban sínyli, ahogy a pénzügyi krízis legválságosabb óráiban helyét megállta, ahogy a folyton tartó enormis nehézségeket legyűrni törekszik, újabb bizonyságát adja, hogy közgazdasága nemcsak régi, de megalapozott is; hogy valódi tartalmát reális munka, fejlődő ismeretek és kitartó szorgalom adják. El fog jönni az idő, amikor mindezekre a kérdésekre pontos és kimerítő feleletet a történelem fog adni. Komoly meggyőződésem, hogy ez a felelet lehet szavaiban más, de konklúziójában csak az marad:- hogy e város a világháborúban vért és verejtéket becsülettel áldozott;- a megszállás alatt tántoríthatatlan hűséget, meggyőződéses hazafiságot igazolt;- a gazdasági harc nehéz éveiben pedig szolidságának és kitartásának adta ékes tanújelét. Ha a város történetének e gyűszűnyi összefoglalásában és méltatásában most már magának a törvényhatóságnak szerepét keressük, és működésének eredményeit a saját feladatkörének eredményeit a saját feladatkörében kutatjuk, rá kell előbb mutatni arra, hogy az elmúlt 19 évből számottevő idő a világháborút megelőző, mindjobban feszült légkörében telt el, s a reális gazdasági élet kezdete igazában csak a pengőnek 1926-ban történt bevezetésétől számítható. Emellett nem szabad feledni, hogy a munkát a világháborúban s a megszállás alatt kifárasztott idegekkel, a szerb közegek által megsarcolt polgársággal, teljesen összekuszált közigazgatással és üres pénztárakkal kellett megkezdeni. A város lakossága 1910-ben 21 032 lélek volt, 1925-ben 22 183. Van tehát valamelyes emelkedés. A város területe 1910-ben 15 052 kát. hold volt, ma már 16 187 kát. hold. Egyforma mértékkel mérve, egyforma értékeléssel számítva a város tiszta vagyona 1910-ben kereken 6 millió pengő volt. Az 1928. évi vagyonleltár szerint már 10 és fél millió pengő. A vagyonszaporulat tehát 4 és fél millió, a régi vagyonnak 76 százaléka. A kimutatott vagyonszaporulat annak ellenére jelentkezik, hogy közben több vagyontárgyról ez a törvényhatósági bizottság lemondott, elajándékozott. Ilyenek: a volt vattagyár, a régi lovassági laktanya, a Bárány Szálló, a vitézi telkek, a katonai építkezésre átadott területek, a MÁV-nak, a vármegyének juttatott építési telkek stb. Elértük pedig a kimutatott vagyonszaporulatot részben jövedelmeink jobb kimunkálásával, részben pedig olyan vagyontárgyak megszerzésével, mint a Rezső-telep, a dunai rakodópart, a Kispandúr-sziget egy része, a Spitzer-gyártelep, a Tőgl-féle ház, az új városi bérház, a városi kislakások, a rokkantak háza, a városgazdaság és tűzoltóság, a kertész-350
