Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Díszközgyűlésen búcsúzott Baja törvényhatósági bizottsága A polgármester beszéde Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Megilletődött lelkűnknek emelkedett érzései a keretek külső díszénél is jobban jelzik jelentőségét ez órának, amelyben törvényhatósági életünknek nemcsak tartamában, de tartalmában is nevezetes korszaka lezárul. Hogy ezekbe az ünnepi érzésekbe is beleszürődik az ősz borongása, ne átalljuk bevallani. Ez a hangulat nemcsak természetes, de egyben tiszteletre méltó is, mert a korban, amelynek most az utolsó percei peregnek le, benne van férfikorunknak minden munkája és törekvése. De nemcsak érzéseknek jut hely e pillanatban, hanem gondolatoknak is. Örök emberi bennünk, hogy minden nevesebb határkőnél szinte önkéntelenül megállunk és visszatekintünk, s a visszatekintésnél nemcsak színes képek, hangulatos történetek vetítődnek az emlékezés vásznára, de nyomukban mindjárt megjelenik a nagy kérdőjel is: Volt-e értelme a sok küzdésnek? S annyi áldozat nyomában marad-e fenn a jövő szempontjából is figyelmet érdemlő eredmény?! Minél melegebb, minél hevesebben a lélek mélyéből feltörő az érzés, annál nehezebb a gondolatoknak higgadt leszűrődése. Ha ez az óra nem is alkalmas e kor történelmi méltatására, s ha erre a szerepre nem is mi vagyunk a hivatottak, mégis, ha különösebb értékelésre nem, talán érdeklődésre számot tarthat egy rövid visszatekintés, a magunk részéről is egy-két jelentősebb mozzanatra való rámutatás. A most lezáruló ciklus 1910 őszén vette kezdetét. A mai törvényhatóságban még 10-en ülnek, akik az 1910. évi október havában megtartott választásokon mandátumot nyertek. 1913 december havában volt az utolsó általános választás, amelynek mandátumát ma még 13-an viselik. A pótválasztásokat megtartottuk 1914—1917-ig minden évben, majd 1926-ban, s az utolsót 1927 februárjában. Ezeken a választásokon nyert mandátum alapján ma már csak 14-en ülnek e padsorban. Azok között a törvényhatóságok között vagyunk, amelyek a virilis jogon gyakorolt tagságokat évről évre megújították. Ez a magyarázata annak, hogy az 1910-ben igazolt virilisták közül ma ugyanezen a jogon már csak 7-en szerepelnek. Végeredményben a mai bizottságnak csak 32 tagja van, akik mai mandátumukat még a háború előtt kapták, éspedig 23 választott, 7 virilis és 2 tisztviselő bizottsági tag. Ennek az 1910-ig visszanyúló törvényhatósági ciklusnak feladata, a meginduláskor kitűzött célja, a békés munkának a folytatása, szépen elgondolt városfejlesztő terveknek a továbbépítése volt. Legfontosabb szerepül azonban a fegyverbe kényszerült nemzetnek a szolgálata jutott. Amit ez a nemzet a világháborúban áldozott, több volt, mint amennyit tőle várni szabad volt. Fájó, hogy ez a több - a többszörös túlerővel szemben - mégsem volt elég. De felemelő, hogy általa kivételes életerőt, nagyszerű erényeket igazolt, s vele bővült alapját teremtette meg e nemzet egy új, boldogabb ezredévnek. 349
