Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
tását, mendemondák megszüntetését várták a közgyűléstől, valamint azt is, hogy a város minden rétegét érdeklő problémák felett határozzon a közgyűlés. Ezek a problémák pedig az építkezési munka megindításával vannak összefüggésben, az építendő új reálgimnázium és cisztercita rendház, valamint a Posványosi úton elkezdendő kincstári építkezések révén. Talán soha ilyen nagyjelentőségű közgyűlés nem volt Baján, amikor a legégetőbb probléma: az életünkbe, a húsunkba vágó kérdésben döntött a törvényhatóság. A közgyűlésen szép számban jelentek meg a bizottsági tagok. A karzat is zsúfolásig megtelt tisztviselőkkel, iparosokkal és olyanokkal, akik közügyekkel foglalkoznak, vagy akiket az ilyesmi érdekel. Ez a közgyűlés még arról volt nevezetes, hogy ezen jelent meg először s referált a város új tiszti főügyésze: dr. Bemhart Sándor. Nagy vita a polgármesteri jelentésnél A polgármesteri jelentés elhangzása után - ezt már szombati számunkban közöltük - színes vita alakult ki. Az első felszólaló Polgár Nándor volt, aki kis papírszeletről rengeteg sérelmet, panaszt tárt elő. Mindent kifogásolt, és mindenben igaza volt. Legelőször a munkanélküliek és szegények részére megszavazott tízezer pengő gyorssegély felhasználási módját kritizálta, mert a pénz nem arra a célra fordíttatott, mint amire megszavazták. A szegények nem kaptak segélyt, de egyesek hozzájutottak 1-2 q tűzifához. A legtöbb semmit sem kapott, mivel csaknem az egész összeget közmunkára használták fel, és munkaalkalom nyújtása által akarták keresethez juttatni a szegényeket. Látta is a szóló, hogy egy helyen 31-en dolgoztak, holott elég lett volna ott 5 is. A legtöbb amerikázott. Ezt nagyon elítéli. Szólt a kaszárnya mögötti vagonnyi szemétdombról, a szentjánosi iskola előtti, valamint a Víz utcai nagy gödrökről és utcai szemétlerakodó telepről, ami elhagyatott magántelken van; a Kígyó utcán nem lehet végigmenni; kérte a vasúti park gondozását és zöld házikóval való ellátását. Az utcai fák gondozása terén is mulasztást észlel: a Budapesti úton sok a kidöntött fa. Az utcaseprés is rengeteg kívánni valót hagy maga után. A belvárost agyonsöprik, de nem rágalmazhatok meg evvel a külsőbb utcák. Komikusnak találja a Széchenyi utcai díszes, filagóriaszerű, tornyos illemhelyei. Akkor, amikor Baján télen nem lehet fürdeni, óvodáink nincsenek, akkor furcsának találja, hogy a télen a városi lovaknak kokszos kályhában rendszeresen fűtöttek. A Budapesti úton lakók sérelmezik telekkönyvi és postakézbesítési szempontból az új házszámozást, s kérik a régi rend visszaállítását. (Ebben nincs igaza szólónak, mert az új házszámozás jelenti a rendet.) A józsefvárosiak járható út építését kérik a vasúti állomáshoz a vásártéren át, hogy esőben ne kelljen egy km-rel nagyobb utat megtenniük. Kéri, hogy jövőben a szalmás kocsikat ne engedjék a főutcán végighaladni, mert ez falusi jellegűvé süllyeszti a várost, s így az utcaseprő hiába sepri az utcákat bent a városban, mert rögtön szemét képződik utánuk. A polgármester válasza A panaszlavinára rögtön válaszolt dr. Vojnics Ferenc polgármester, aki elismerte, hogy a panaszok jogosultak, de ez nem új a közigazgatás számára, mert hiszen a költségvetés-345 I I
