Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956

Elnök felteszi a kérdést a két indítványra vonatkozólag. A többség Meskó indítványát fogadja el. A javasolt bizottság tagjai lettek Meskó Zoltán, Czémay Imre, Fehér János dr., Wunderlich József, Scherer Károly, Fehérváry Dezső dr., Bemhart János dr.

Uj Élet 1922. június 17. (szombat)

A Nagyúr bajai látogatása

[...] 1923. április 27.

A Városháza előtt

Berobogtak a kocsik a Városháza elé, ahol a dalárda „Magyar Hiszekegy”-gyel fogadta a kormányzót. Az üdvözlő beszédet Vojnics Ferenc polgármester mondotta:

Aki eljöttél seregszemlét tartani felettünk, hozsánna Néked Nagyúr!

Megnézted a katonáidat, és gyönyörűséged volt látni a szép szál legényeket. Megelégedéssel állapíthattad meg, hogy az ő izmos vállaikon szilárdan nyugszik az általad nagy küzdelmek árán helyreállított társadalmi rend. Ők nem beszélhettek Néked, de tekintetük, arcuknak minden rándulása elárulta, hogy elszánt katonák, hogy nyugodtan helyezhetsz bizalmat beléjük: a Tieid.

Megnézted a fiatalságot is, a jövő reménységeit. Megpihent rajtuk a Te atyai tekinteted, s - mi úgy láttuk - arra a percre megnyugodott nemzetünk sorsa fölött aggódva őrködő lelked is. Bizonyságot nyertél, hogy a nemzeted csonka fáján is lesz gyümölcs, ha annak ép a virága.

És eljöttél közénk is, a felnőttek közé, a mának munkásaihoz. Hogy számon kérjed, mit csináltunk, mit cselekedtünk azóta, hogy itt jártál közöttünk.

Ó, Te tudod legjobban, hogy találtál bennünket akkor. Mennyi gond, mennyi baj volt az osztályrészünk, mennyi sebtől sajgott minden tagunk. Csoda-e, hogy nem hegedt be minden sebünk, ha a karok, amelyeket annyi időn keresztül rab-bilincs sorvasztott, nem tudtak még mindent helyrehozni.

És mégis, nyugodtan nézünk a vizsgáló tekintetedbe, mert ha nem is tudtuk még viszszahozni az annyiszor visszasírt, az annyiszor visszaálmodott régi jó időket, tétlenül és sikertelenül nem múltak el a napok felettünk.

Ebben a városban, amelyben az ellentétek azelőtt se igen csaptak a szélső végletekbe, mindjobban egymásra találnak a társadalmi osztályok.

A politikai harc, melynek a város az utóbbi időkben annyiszor volt színtere, úgy érezzük, nem ütött olyan sebeket, melyek üszkösödéssel fenyegetnének. Lecsendesülnek a kedélyek, elsimulnak az élesebb ellentétek, s ami súrlódás marad, annak egy része már talán csak a nemes verseny lesz, ki tud többet tenni a közért. Munkánknak, becsületes törekvéseinknek eddig is vannak már eredményei.

Jelentős haladás van a jogszolgáltatás terén, és az ezzel is erősített társadalmi rend gyümölcsei mutatkoznak már a termelés minden ágában, az iparban, a kereskedelem és földmívelés terén egyaránt. Gondunk volt rá, hogy ennek a városnak a természetes előnyei kibontakozhassanak, s a kifejlesztett keretek között a szabadabb gazdasági élet fokoztassék.

323