Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956

Oda hatottunk, hogy a termelés minden ágában fokozódjék a munka, s a régiek mellé új munkaalkalmak sorakozzanak.

Amennyire erőnket eddig regenerálni sikerült, minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy az építkezések terén is megtegyük a magunkét. Amennyire csak bírtuk, helyre hoztuk lerongált középületeinket. Új hajlékokat is építettünk, és boldogok vagyunk, hogy éppen a napokban indult meg a nagy építkezés, mely hivatva van a testvér közigazgatásnak, a székhelyéről elűzött vármegyének, pénzügyigazgatóságnak és törvényszéknek illő otthont nyújtani.

De nemcsak feladatokat oldottunk meg, hanem hazafias és szociális kötelességeket is teljesítettünk elsősorban azok irányában, akikről legnehezebb napjainkban sem szabad megfeledkeznünk.

E város közönsége megértő lélekkel és hazafias áldozatkészséggel fogadta a szózatot. Iparkodott és tudott is munkaalkalmat teremteni minden munkakereső polgára számára, viszont hatékony támogatásra sietett azoknak, akik magukról és családjukról önhibájukon kívül nem voltak képesek gondoskodni.

Földbérlethez juttattuk a hadirokkantaknak és özvegyeknek a földbirtokreform szerint figyelembe jövő tekintélyes tömegét olyan módon, amellyel hisszük, hogy követendő példát állítottunk minden közélet számára.

Anyagi erőnkhöz képest a hála igénytelen adóját leróni törekedtünk vitézi telkek adományozásával is, amelyek csak Főméltóságod döntését várják, hogy megkezdhessék nemes rendeltetésüket. Nemzeti hadsereg iránti szeretetünket azzal is kifejezésre juttattuk, hogy sporttelepének céljaira 40 holdat díjtalanul átengedtünk.

O, jól tudjuk, hogy még a megoldásra váró feladatok száma mennyivel nagyobb! Hogy mennyi a nehézség, amely keletkezik, még mielőtt elhárítottuk volna a régit. Érezzük azt is, hogy se szenvedéseinknek, sem küzdelmeinknek még korán sincs vége. De panaszra nem nyílik az ajkunk, hanem megadással követünk Téged a magyar kálvárián, mert tele van a lelkünk irányodban hittel, bizalommal és reménnyel.

Hogy aki a sír széléről el tudtad rántani a nemzeted, és annyira visszahoztad az élők sorába, helyesen fogod vezetni a jövőre is.

Hogy Te vagy a mi Mózesünk, aki vissza tudsz vezetni az ígéret földjére.

Hogy akit most a bizalom és reménység zöld ágaival díszítetten köszöntünk, annak még az öröm piros rózsáit is fogjuk a lábai elé szómi, s hogy fel fog még csendülni azokon az ajkakon a magyar feltámadás allelujás éneke, amelyet ma a rendületlen hit hangján köszöntenek.

Hozsanna Néked Nagyúr!

Vojnics Ferencnek, aki a betegágyból kelt fel ez alkalomra, szép beszéde után a dalárda énekelte az Árvalányhaj című dalt. Az ének után a polgármester beszédére a következőkben válaszolt a kormányzó:

Köszönöm polgármester úr meleg üdvözlő szavait. Lelkes öröm és meghatottság fog el, amidőn ismét eljöttem ide, ahol másfél évvel ezelőtt együtt ünnepeltük Baja felszabadulását. Akkor az egész ország üdvözletét hoztam, s az egész nemzet örömét tolmácsoltam. Ma szeretném viszont, ha az egész országban visszhangja támadna annak a szép hazafias lelkesedésnek, amelyet itt megnyilvánulni látok.

Örömmel tapasztalom, hogy Baja városa a megszállás csapásait komoly, szorgalmas munkával lassankint kiheveri. Örülök, hogy Baja városa hazafias érzéseinek tettekkel is

324