Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
A legfájóbb s a legégetőbb ez a seb, de egyúttal a legbalzsamosabb is, mert zsongítja a vigasztaló reményt, hogy amit hibáink okoztak, azt Isten segedelmével majd önmagunktól is jóvátehetjük, ha visszatérünk ősi erényeinkhez. Ha nemcsak jelszó, nemcsak szalmaláng, de cselekvéseinket állandóan mozgató és irányító érzés lesz bennünk, a költő mondása: „A haza minden előtt!” Ha a haza fogalmában nemcsak jogokat és előnyöket látunk, de kötelességeket is ismerünk, újból fellángolnak bennünk a vitam et sanquinem erényei. Ha mindannyian sorakozunk a nemzeti zászló alá, s ha mindazokat, akik az ország címerébe iktatott kereszt erényeivel bevilágított úton a magyar nemzeti államot őszinte odaadással, becsületes és kitartó munkával szolgálják, testvéreinknek tekintjük, és testvéreinkként szeretjük. Ennek a városnak a népe keservesen szenvedett a múlt hibáiért. Nem is fogja soha senki elfelejteni, hogy milyen lealázó a rabság, s utódainknak is örökségül fogjuk hagyni, hogy a legédesebb kincs a szabadság. Ennek a szabadságnak örül itt ma minden ember, ha viharverten, ha megtépázva, ha súlyos gondokkal rokkantán is, de szabad hazában, magyar levegőben! A múltnak tanúságain okulva tettre, harmonikus munkára kész, hogy eltakarítsuk minél hamarabb a romokat, hogy újból építsük a hajlékot, amely édes otthona legyen szegénynek, gazdagnak, polgárnak, munkásnak, mindenkinek egyaránt, aki lelkében igazán magyar. Főméltóságodnak nehéz, de magasztos történelmi hivatás adatott, hogy a sebeket gyógyítsa, új erőt gyűjtsön a megcsonkított tagokba, és a kitartó munkára egyesített erővel és akarattal visszavezesse népünket az életnek, a haladásnak útjára. Mi büszkék vagyunk, hogy az ország kormányzója ezekben a súlyos időkben a legvitézebb katona, akinek fényes hadi tettei a messze Adriáról is ide világlottak, akinek bátor elszántsága és törhetetlen akaratereje támasztotta fel a fertőbe zuhant nemzetet. Kormányzó Úr! Baja város népe eljött, hogy kifejezze mélységes hódolatát, s amikor hálásan megköszöni azt, hogy eljött közénk, boldog, hogy ünnepélyesen biztosíthatja Főméltóságodat arról, hogy az ország kormányzásának gondterhes munkájában egy emberként Főméltóságod mögött áll. Az a kard, amelyet kiejtettek a magyar katona kezéből, most ott van a darabokra szakított ország címerében. Ha ismét nehéz idők jönnének, s az ország védelmére újból kézbe kell venni azt a kardot, legyen meggyőződve, hogy ezt a népet egy emberként akkor is oldala mellett fogja találni. Nagyúr! Ezekkel az érzésekkel köszönti Baja városunk minden rendű és rangú népe. Ezeknek az érzéseknek hatása alatt kívánjuk, hogy Isten éltesse, a magyarok Istene vezérelje utait! Uj Élet 1921. október 9. (vasárnap) 302
