Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Sajtóválogatás. 1914-1956
Vojnits dr. polgármester fellép a szabadkai kerületben Esti riport — Fény a városházán - Képviselőnek lép fel - A nép kérte, hogy fogadja el a jelölést-A választás tartama alatt is hivatalban marad - Baja város érdekeinek mindig segítője lesz Az Uj Elet munkatársától „Este van, este van, ki-ki nyugalomba.Csak én bolyongok árva gondolataimmal együtt a kiszáradt Sugovica partján... A nagy ezüst holdrózsa csodaszépre nyílt ki a bakacsinos égen. A csillagok milliárdjai, mint virágra szálló lepkék rajozva vették körül... Nézem őket, s hogy egyik játékos, bohó kedvében felvillanó fényben száll tova az ég ezüst csillagvirágos mezején, fájdalmas, halk sóhajom utána száll, s suttogó hangon, mint mélyhegedű húrja pattanáskor kérdem magamtól: Vajon kié szaladt le? Hazafelé tartok... Az ólálkodó sötét csend felült a város nyakába. Csak a városháza fekete tömegéből pislog álmosan két sárgás-vöröses vigyázó szem a sötét éjszakába... Idegesít. Hív, szólítgat, magához húz, mint éjjeli pillét a lámpák fehér fénye. A Városháza ajtaja nyitva. S lépteim nyomán betegen, tompán köhögnek az öreg kőkockák... Az egyik kulcslyukon át aranyos fénysugár rajzolt pókháló finom vonalat a szemközti falra. Az vezet. Kopogtatok. Semmi válasz. Még egyszer. Csak a csend felel. Benyitok. Az íróasztalnál, a fehér lámpafény élesen világítja meg arcát, ül a város polgármestere. A szokatlan zajra kíváncsian tekint fel, s hogy megismer, mosolyogva jő felém, leültet és előzékenyen kérdi: Mi járatban van ilyen időben, amikor csak sírból feljáró paragrafusok szoktak kísérteni a kőkockás folyosón? Elmondom, kíváncsi voltam, hogy ilyen éjfélesti időben ki van idefent. És ő felel.- Bizony, kedves Uram! Ez így megy nálam! Annyi munka szakadt reám, hogy csak különórázva tudom dolgomat elvégezni. - Aztán lelkesedve, magyar szíve minden forróságával terveiről beszél. Elém varázsolja Baját a jövőben. Merre lesz a kikötő, hogy mennek oda a vasút hosszú acélsínéi? Elmond mindent, de mindent. Én csodálkozva nézek sokat szenvedett két szemébe, ott látom homlokán az élet szántóekéjének mély barázdáját, melyeket Valjevóban szántott oda a hosszú, terhes, kínos egy év alatt. Elhiszek mindent, és már látom magam is Baját, az ipar és kereskedelem fő helyét villanyfényben ragyogni.- De hátha nem így lesz? - mondom neki.-Nem? Hát miért?- Úgy hallom, fellép a polgármester úr. Beszéljen erről valamit.-Nem szívesen beszélek róla. De hát önök előtt úgy sincs titok. A szabadkai kerület csonka, megtépett, akár csak az ország. Előretolt, vigyázó őrszeme lett a nemzeti érdekeknek. Hogy azonban ezt meg is tehesse', szükséges, hogy a csonka kerület minél előbb megkapja azokat a kereteket, amelyek között aztán dolgozni tud. Mert csak megfeszített, verejtékes, robotos munkával lehet megoldani azokat a nagy feladatokat, amelyek aztán biztosítják a nemzet szebb jövőjét. Párton kívüli programmal lépek fel. A jelölést nem én kerestem, a nép egyik tekintélyes része kért fel erre, s én hosszasabb gondolkodás után el is fogadtam azért, hogy szülővárosom újjászervezésének nehéz, nagy munkájából én is részt vehessek. 303
