Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Borbíró Ferenc előadásai az Amerika Hangja rádióban
M C.: Mindenfelé szinte szórta az elismerést. Mi maradt a polgármester számára? Úgy tudjuk, hogy vizsgálódások már régen kimutatták az üzemekben a főnök domináló szerepét. Tudósok azt is tisztázták, hogy az üzemi élet törvényei érvényesek a közigazgatásban is: lévén a közigazgatás a legnagyobb üzem, egyben a legfontosabb is! Borbíró: Ezek a megállapítások helytállók. Kár, hogy hazabeszélő államférfiak a vezetőt illető érdemeket még túlozták is. Ha visszagondoltok az újraébredés példáira, magatoktól is rájöttök: a siker titka az egyszerű „is”. A polgármester tudott lencse „is” lenni. Tudta összefogni, egy pontra irányítani az összes sugárzó erőket. Kellett a lencse, de kellettek a sugarak is! Legközelebb majd arról a sugárról - amely elmaradt. M. C. : Borbíró-Vojnics Ferencnek A rivalda elé állított szereplők ismertető előadását hallották. Mához egy hétre, ugyanebben az órában két minisztérium városi osztályáról fog szólni. IV M. C: Az Amerika Hangja rádióegyetemének társadalomtudományi sorozatában Borbíró- Vojnics Ferenc Az önkormányzatok védelmében negyedik előadását tartja. Előbb rámutatott az önkormányzati hatáskör szűkítésének káros eredményére; majd ismertette egy elmaradt város újraébredését, s a fellendülésben részes tényezőket méltatta. Mai előadásában azt kívánja megvilágítani: miként kellett volna szerepét betölteni a belügy városi osztályának, hogy az általános fellendülésnek élenjárója lehessen. Az előadó lép a mikrofon elé. Borbíró: Testvér! A vádlottak padjára ültetett városokról szólt előadásomban mondottam: vádolták azokat felülről is. Olyanok, akiknek maguknak is azon a pádon lett volna a helyük. Ezúttal viszont vádat a belügy városi osztálya ellen emelek. Tudom, óvatosnak kell lennem. Osztályfőnök hatáskörrel csak annyival bírt, amenynyit a miniszter - bármikor visszavonhatólag - ráruházott. Voltak közöttük kimagasló értékek, akiknek iránymutatását maga a miniszter is respektálta. Ez azonban nem változtat a szabályon: a minisztériumban mindenki tartozott miniszteréhez igazodni. Ezért csak olyan példákat hozok elő, amelyekben kizártnak vehetem a felsőbb utasítást. A nehezen megszerzett, túl drága külföldi kölcsönből egyik kisvárosunk is részt kért. Exportra dolgozó vágóhidat kívánt építeni. Határozatát a városi osztályok jóváhagyták a belügyben is, a pénzügyben is. Egyiknek se jutott eszébe megkérdezni a Kereskedelmi Minisztérium külkereskedelmi osztályát: Helyes-e a város elgondolása? Telefonon is megkaphatták volna a felvilágosítást: a külföld újabban csak élő állatot vásárol tőlünk, s ebben változásra semmi kilátás. Már a kölcsön szétosztásán dolgoztak, amikor befutott a város lemondása: a kölcsönből nem kér; rájött, hogy terve ésszerűtlen. Mi legyen hát az így szabaddá lett kölcsönnel? A többihez képest olyan jelentéktelen összegről volt szó, hogy az a többi város közt szétosztható lett volna. De a kölcsönt kérő is felhasználhatta volna, ha nem is jövedelmet 264
