Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Borbíró Ferenc előadásai az Amerika Hangja rádióban
Gondjait a kitört világháború még súlyosabbá tette. Abban az időben üresedvén meg a polgármesteri szék, a városatyák tanácstalanul állottak: senkit se láttak, akit abba a székbe jogos reménykedéssel ültethetnének. Aki azonban a kormányt ugyanakkor a szomszéd városban is képviselte, ismert ott valakit, aki ígéretesnek mutatkozott. Az másutt is megesett, hogy a polgármesteri székbe „idegent” ültettek. De az még nem történt meg sehol, hogy a kiszemelt még kikötésekkel is álljon elő: Csak akkor megy át, ha őt a törvényhatóság egyetemlegesen meghívja, s munkatársait maga választhatja ki! Nehéz kikötések. A főispán azonban értékelni tudta: Azok a vállalkozás sikerét kívánták szolgálni, kivételes diplomáciai ügyességre vallón elérte ajánlottjának egyhangú meghívását! Az így meghívott kemény időkben, 22 éven átigazgatta a várost, s eredménye - a Központi Statisztikai Hivatal kiadmányaiból megállapíthatón - a két világháború közt a vidéki városok sorában itt jelentkezett a legszámottevőbb föllendülés! M.C.: Az eredmény valóban meglepő. Nem magyarázhatná meg azt közelebbről? Borbíró: A rendelkezésemre álló időben elég, ha elhihetővé tehetem. Az új polgármester 100 000 koronás folyószámlahitei megszavaztatásával kezdte. Az ülésről távozó városatyák közül néhányan, mintegy mentegetőzve, mondták: „Erre a pénzre is keresztet vethetünk, de első kívánságát nem lehetett megtagadnunk!” A polgármester pedig sietve kifizetett minden régi számlát, az újakat meg 3 napon belül, minden utánjárás bevárása nélkül, folyósíttatta. Attól kezdve a legjobb iparosok, kereskedők versenyeztek a városi megrendelésekért. A város jobb kiszolgáláshoz olcsóbban is jutott, mint amennyit kitett a kölcsön kamata! A város jelentős földbirtoka majoronként, nagyon kedvezőtlenül volt haszonbérbe adva. Nyilvánvaló volt a tehetős gazdák összejátszása, jól ismerték a város örökös pénzzavarát. Arra nem is gondoltak, hogy a város is képes gazdálkodni, hiszen volt már forgótőkéje. Amikor azonban munkában látták a város ekéit, észbe kaptak, s maguk ajánlották meg a méltányos bért... terményekben! A város így komoly valutához jutott, s révén háztartásának egyensúlyát az infláció tombolásakor is fenntarthatta! A városban csak gázvilágítás volt. A külföldi cég kezében a villamosítás joga is, ... annak kötelezettsége nélkül. A cég Trianon hatására hazánkból kivonult, s érdekeltségét egy budapesti, jelentéktelen egyesülésnek eladta. Hogy a város kedve elmenjen az elővételijog gyakorlásától, a valódinál jóval drágább szerződést mutattak be. A polgármester azonban - detektívregénybe illő fogással - felszínre tudta hozni a valódi tényállást, s a város potom áron válhatott tulajdonossá. Utána áttörte a két nagy dunántúli áramszolgáltató érdekvonalat azzal, hogy versenyzőül be tudta léptetni a még távolabb fekvő állami szénbányát. Annak volt fölös árama, de nem volt pénze a távvezeték kiépítésére. Kiépítette azt a város! Ezzel az első közület lett, amelyik az áramot a maga építette távvezetékből kapta! Olyan előnyösen, hogy jelentős környéknek igényét is versenyképesen tudta kielégíteni. Eredményül a felvett külföldi kölcsön nehéz terhét jól meghaladta jövedelme! A figyelemre tán legméltóbbat a végére hagytam. Polgármesterünk mindjárt az elején felvetette a kérdést: Hogyan tehette tönkre a várost a vasút, amikor külföldi példák az ellenkezőre mutatnak? Az igazi okot meg is találta: 260
