Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Borbíró Ferenc előadásai az Amerika Hangja rádióban
BORBÍRÓ FERENC ELŐADÁSAI AZ AMERIKA HANGJA RÁDIÓBAN Az Önkormányzatok védelmében I-VI. (1958) /. M.C.: Az Amerika Hangja Rádió egyetemének második félévét közvetítjük. A társadalomtudományi sorozatban az őszi félévet Borbíró-Vojnics Ferenc 6 előadása nyitja meg. Három városban töltött be különböző érdemi szerepet. A Magyar Városok Szövetsége pénzügyi osztályának élére állította. Előadássorozatát Az önkormányzatok védelmében címmel tartja. Mai előadásában A városok a vádlottak padján történetét ismerteti. Most Borbíró-Vojnics áll a mikrofon elé. Borbíró: Testvér! Csalódni fogsz, ha magas régiókban járó, elméleti előadást vársz tőlem. Hosszúra nyúlt pályámon mindig csak munkása voltam a magyar városigazgatásnak. Akkor is, amikor toll volt a kezemben. Magasból nem vizsgálhattam nyüzsgő életét, hiszen magam is benne éltem - de így meghallhattam minden sóhaját, még szívverését is. Amire most vállalkozom, az lényegében alig több, mint tallózás emlékeimnek megsárgult mezejéről. Hiszem, hogy van tanulság bennük a holnap számára is. Az első világháború után mindenütt megnehezbült az élet. Trianoni sorsunkban nálunk különösebben is. Művészet volt akkor a pénzügyi egyensúlyt fenntartani a városokban is. Több helyütt nem volt elég lelkierő leegyszerűsödni a „hét sovány esztendőhöz”. Annál inkább lettek volna dicsérendők azok a városok, amelyek maguktól is betartották súlyos idők régi szabályát: „Csak abból a hatosból kiadni, amelyik már befolyt, s abból is lehetőleg csak 9 krajcárt!” Nincs miért tagadni, pár városban fekélyek is ütköztek ki. Ezeknek gazdálkodása a könnyenvevés határát is túlhaladta. A kormány persze beavatkozott. Ez tisztéhez is tartozott. Csak az csinált bajt: erős, de nem szerencsés kézzel! Ismételten szót emeltem. Nem azoknak a városoknak védelmében, amelyeknek valóban a vádlottak padján volt a helyük, hanem az általánosítás ellen. Azokért a városokért, amelyek a vádlottak padjára igaztalanul kerültek. Hozzá az általánosítás magyarázata is bántó volt: Tisztában vagyunk azzal -mondották -, hogy a városházák szorosabb lévén kapcsolatuk a gazdasági élethez, attól könnyebben fertőződnek. „Aki sűrűbben jár malomba, óhatatlanul beliszteződik.” Amit kifogásolunk, az igazában csak az, hogy a beliszteződés a városokban túlmegy az elnézhető mértéken. Nem látunk más megoldást: szűkíteni kell a városok cselekvési szabadságát. Hiábavaló volt minden ellenvetés. Még ha igazatok volna is, hogyan lehet a beliszteződéstől megóvni a malomba járókat gúzsba kötéssel?! 257 i
