Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
egyforma elbánás, de a különbségtétel megokolt. Ez legényember volt, különösebb nehézségekbe nem került másutt, a szabad pályán elhelyezkednie. Viszont kétségtelen jelét adta, hogy hivatalnoknak nem való. A másik már túl volt az élet delelöjén, s körötte gyerekek, s ami fontos, nem bűnöző volt, csak felette gyenge! A kormány az adózók érdekeire utalva a városi tisztviselők pótlékait 50%-kal mindenütt csökkentette, s a közgyűlésekre bízta, hogy a másik felét meghagyják-e, s ha igen, mennyit? Akkoriban országszerte tisztviselőellenes volt a hangulat. Több város tovább csökkentette a pótlékokat; volt, amelyik egészen beszüntette. Az időben a fehérvári fegyelmivel voltam elfoglalva, s csak a fontosabb ülésekre mentem haza. Expressz levelet kaptam: az Istenért, okvetlenül menjek haza, ezt a kormányrendeletet Baján is tárgyalgatják, s a hangulat folyton romlik! Baján azt a szokást vezettem be, hogy a közgyűléseket megelőző napon értekezletet tartottunk, amelyre - politikai állásfoglalásra való tekintet nélkül - minden városatya meg volt híva! Ezeknek az értekezleteknek kettős haszna volt: 1. a bizottsági tagok pontosan tájékozódtak a másnap döntésre kerülő ügyekről, 2. mi pedig megismertük a közönség felfogását, s azt a végleges javaslattételnél már figyelembe vehettük. Az értekezleten elhangzott eszmecserék nagyon termékenyek voltak, s ezeknek köszönhettük, hogy közgyűléseink mindig nyugodt hangulatban folytak le, s a határozatok rendszerint egyhangúlag hozattak. Az értekezleteket mindig én vezettem, s ezúttal is már az értekezletre hazatértem. Tiszttársaim azzal fogadtak: már későn! Tegnap az Ipartestületben gyűlés volt, ott a személyi pótlékok ellen foglaltak állást, s megbízták az Ipartestület nagy tekintélynek örvendő, egyben beszélőkészséggel is megáldott elnökét, hogy az iparosok álláspontját a közgyűlésen képviselje. Volt úgy, hogy az értekezleten minden tárgyat én ismertettem, a fontosabbakat mindig magam. A miniszter leiratát ezúttal a végére hagytam. Ismertetését azzal kezdtem, hogy a rendelet nem szerencsés! Lehet, hogy vannak tisztviselők, akik az átlagot meghaladó munkát nem végeznek, és lehet, hogy vannak városok, amelyek pótlékot fizetni nem képesek. De az biztos, hogy az általánosítás igazságtalan, s a közigazgatás eredményességét nem szolgálja. Az általánosítás azt mutatja, hogy a minisztérium nem tudja, vagy nem akarja a megkülönböztetéseket megtenni. Ebbe a hibába a bajai közgyűlésnek nem szabad beleesni. Kell, hogy tudják magukat mentesíteni országos hangulatoktól, s attól függetlenül bírálják el, hogy képes-e Baja ennek a „tehernek” a viselésére, tisztviselői pedig érdemesek-e a megkülönböztetett elbánásra? Rámutattam a főbb eredményekre: a világháború, a szerb megszállás, a koronaromlás ellenére a város vagyona 76%-al megnőtt; háztartási kiadásaink 760 000 pengőről 1 780 000 pengőre ugrottak, de a pótadó 77%-ról 50%-ra leszállt ! Régebben a személyi kiadások a költségvetési kiadásnak egyharmadára rúgtak, ma az 1/4-ét sem érik el. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a bajai polgárság a városi kiadások, főleg pedig a személyzeti terhek súlya alatt roskad! Ma a múlttal szemben többszörösét fordíthatjuk dologi kiadásokra, amelyek városunk fejlesztését, polgáraink javát szolgálják. Ezt tehetjük, mert a város jövedelmeit jelentősen megduzzasztottuk (pl. a mátéházai földbirtokét 260%-kal!). Ezt az örvendetes eredményt a tisztikar jobb munkája váltotta ki. Ha valahol, akkor Baján bizonyosan nem lehet a pótlékok ellen azzal érvelni, hogy azt a tisztviselők nem érdemlik meg. De a pótlékokhoz hozzányúlni a városnak nem is érdeke! Ajó Isten mentse meg ezt a várost attól, hogy tisztviselői azt mond-247 i i
