Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
Felsietett hozzám Wunderlich József kisbirtokos, takarékpénztári igazgatósági tag, városatya - egyike kevés számú igazi hívemnek. - Az Istenért! Mit csináltál? Elküldted Szabadost, s az most a Független Magyarság szerkesztőségében írja leleplezéseit. Hadd kérlek, vedd vissza őt! - Hát ez kedves tőled, látom, te féltesz engem. De ne félts! Miről írhat Szabados? Piszokról, legalábbis a kezemig érő piszokról nem. Nem kifogástalan ügyvitelről? Hát hiszen ép’ ezért hívtuk le, hogy a számvevőségi szolgálatot a kívánt színvonalra emelje! És azért küldtük el, mert feladatát nem képes sikerrel szolgálni. Jellemző, hogy a Független Magyarság egy sort sem közölt Szabados „árulkodásaiból”, pedig ha talált volna bennük valami érdemest, azt nem hallgatta volna el. Balku másodízben a Pénzügyhöz fordult. Ezúttal szerencsével. A Pénzügy részéről ajánlott Bodolay Tibor teljesen bevált. Tudott kiemelkedni a számok tengeréből. Tudott felülről nézni, észre venni összefüggéseket, összehangolni az egymáshoz tartozókat. Tudott dolgozni is, dolgoztatni is. Tudta, s akarta is nevelni tisztikarát. Jó főnök volt, tekintélye volt az osztályvezetők előtt is, a munkában pedig mindig élen járt. Csendes, nyugodt ember volt. De gyenge fizikumú és érzékeny. Egyetlen lányának sorvasztó betegsége megőrölte őt is. A végén már hanyatlott, a miskolci feladatból részt szántam neki, neki is fogott, úgy kísérletképpen. De kedve hozzá sehogy se szottyant, maga mondta: erőm fogyását is érzem. Nem is telt hosszú időbe, gyászjelentését hozta a posta. Ha a kisebb szerepkörben működött tiszttársakat mind méltatni akarnám, nehezen érném végét ennek az írásnak. Csak megemlitem Gács Tibor aljegyzőt (a bajai ügyészségi elnök fiát), az I. fokú közigazgatási hatósági ügyek intézőjét. Ennek az ügykörnek jelentős része tulajdonképp bíráskodás. Keményen dolgozó, értelmes és senki által sem befolyásolható ügyintézése megérdemli a kalaplevételt. Alszegi kertészünkben az ambitió mellett a józanságot becsültem. A Nyíregyházán tartott kongresszus alkalmával jól körülnéztem a városban, alaposan a kertészetet is. A nagy telep körülkerítve végig magas, szép betonfallal, az üvegházak modemek. Az üvegen kívül csupa vas és beton... stb. Hazajőve ugrattam Alszegit: Az kertészet! Micsoda kerítés! Micsoda üvegházak! Még pálmaház is! Alszegi nem ugrott. „Jó nekünk a sövénykerítés is. A gledícsia [Krisztustövis] van olyan jó elhatároló, hozzá sokkal olcsóbb! A virágok nem igénylik a cifra betonoszlopokat, hálásak a karbolineumozott akácfa oszlopokért is. De tessék már mondani: Nyíregyházán szebb a faiskola? Különbek a virágok? ... és mibe kerülnek?” Hát bizony erről az oldalról nézve a Baja városi kertészet volt nagy előnyben! Ha azt nézem, hogy a maga feladatát ki milyen mértékben töltötte be, akkor a munkatársak sorában az őszinte elismerés hangján kell megemlékeznem Lajkóról [Lantos István], a hajdúőrmesterről és Molnárról, a tüzoltóőrmesterről is, és meg kell vallanom: érzem, felsorolásom nem teljes, méltatásom csonka, sokszor színtelen, mert nagyon érzem már az idők terhét, s eluralkodó gyarlóságom! Végezetül még tán annyit: Fontos, hogy a tiszttársak egyénileg legyenek kiválók, de tán még fontosabb, hogy egy szellem vezesse, hassa át őket, s működésük a lehető legnagyobb fokban legyen összehangolt. Talán nem tévedek: a bajai kórházéval legalábbis egyenrangú volt a bajai Városháza példaadása! A vezetés értéke pedig több tényezőnek szerencsés összhatásából adódik: a fegyelmezni tudásból, a példaadásból, a tanításból, a nevelésből (a kettő nem egy!), az elismerésből, amelyből az anyagi mellett teljesen egyenrangú az erkölcsi rész. (Pl. hatáskörhöz 245
