Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim

a hagyományossá vált L alakú építkezést. (Két szoba + kapualj az utcára, 1 -2 szoba + mel­lékhelyiségek az udvarra, s előttük elvonuló folyosó. Az udvari helyiségek szükségsze­rűen mind másodvilágításúak.) Nagy Márton mutatta meg a bajaiaknak az épületek tet­szetősebb kiképzését, a helyiségek gyakorlatibb csoportosítását, s egyben gazdaságosabb kivitelét. Hibája: nagyobb volt benne a művész, mint a tisztviselő. Problémáján kivitelezés közben is folyton rágódott, javított, az előirányzat betartását fontosnak nem tartotta, a hi­teltúllépéssel nem törődött. Ez nem jelentett nála haszontalan költekezést, az építtető a több költséget megkapta az építkezés jobb, sikerültebb kivitelezésében. A vásártéri városi bérház építése nem volt a közgyűlésen népszerű, de a kért hitelössze­get csonkítatlanul megszavazták. Mégis póthitel vált szükségessé. Ez engem is feszélyezett. Kiderült, hogy még egyszer kellett hitel-kiegészítést kémünk. Ezért már pöröltem. Tudtam, hogy a városatyák közt az a hiedelem terjedt el: szántszándékkal kértünk először keveseb­bet, mert méltán tartottunk attól, hogy a valódi költség bevallása esetén az építkezés nem lett volna megszavazva! Szavahihetőségem féltettem. Nagy Márton érzékeny lélek volt, a pörölést nem bírta. Inkább lemondott. Első, szűkebb baráti köröm szétfoszlott. Nyiraty Dede is elment, Nagy Marci visszament Pestre. Mindkettő távozását kétszeresen fájlaltam. Nagy ment, Nagy jött. A változás abban állt, hogy utóda az András névre hallgatott. A benső változás pedig az volt, hogy szerencsés egyensúlyban volt a teremtő építész a kivite­lező műszaki tanácsossal. Ez azt jelentette: András, művésznek nem akkora, de tisztviselőnek nagyobb, az együttesbe jobban beillő. Megértette, hogy az első hitelkérésbe kell biztonsági %-ot bekalkulálni. A közgyűlésen könnyebb 200 000 P hitelt megszavaztatni, s jó érzéssel ve­szik tudomásul, ha a kiviteli költségek csak 190 000 pengőt igényeltek, mintha a költsége­lőirányzatot csak 180 000 P-vei jeleztük volna, de az 6 000 pengő hiteltúllépést igényelt! Nagy Andrásnál nem volt hiteltúllépés, kivitelezés közben ő is tett módosításokat, de a „biztonsági %-on” mindig belül maradt. Azt hiszem, Marci képessége, műveltsége na­gyobb, vitázó ereje fejlettebb, a társaságban jobban mozgott, de Andris művészi fantáziája alig maradt el, s nagyon pótolta teljes készsége, hogy együttesünkbe beleilleszkedjék. Tiszta szíve, sugárzó lelke kedveltté, szeretetté tették őt a Városházán is, a társaságban is. A filharmóniának, a bajai quartettnek értékes tagja, az Evezős Egyletnek derűt árasztó, mozgékony kedvence volt. Egyetlen főbb tisztviselő, aki ma is a Városházán van. Nem tudom, nem neki-e a legnehezebb? A főszámvevői állás körül történtek alig fémek el ebben a szűk keretben. Ezt az ál­lást - amikor Bajára kerültem - Lakner töltötte be. Jellemes, értelmes, pontos munkás. Mondják, Hegedűssel többször szembeszállt. Velem sohase, pedig nemegyszer láthatta a megszokottól erősen eltérő intézkedésemet. Viszont én voltam vele elégedetlen. Meg­vallotta nyíltan: Engem senki se tanított, én se tanítok senkit! Én pedig kívántam, hogy a hivatalvezető beosztottainak tanítómestere is legyen! Emiatt állandó volt köztünk a súr­lódás. Szívesen ment nyugdíjba, én meg nem sajnáltam, mert képességei igazában alig haladták meg egy jó számvizsgálóét. Megüresedvén az állás, Kocsis Péter dr. jelentkezett: azt hiszi, hogy ő meg fog felelni mértékemnek. Becsületére legyen mondva, nemsokára maga jött a vallomással, a főszám­vevői állás nem neki való. Alkalmas kebelbeli nem lévén, Balku főispánt kértem, tájékoztassa magát a Belügy­­ben. Ott Szabadost ajánlották, aki le is jött próbaszolgálatra. Kocsis maga látta be, hogy mértékemet nem üti meg, Szabadost nekem kellett elküldeném. 244

Next

/
Thumbnails
Contents