Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim

Egy csapásra 2 legyet ütöttünk. Eredményül 2 támogatót nyertünk Budapesten. Liberalizmusával Pesten mindjobban háttérbe került. Nem volt előnyére kettős házasélete sem. Családja terhelt volt. Az volt az érzésem, ezt a terheltséget ő is örökölte, de szerencsés mértékben. Olyan volt, mint a túlfűtött gőzgép, folyton sistergett. Az az érzésem, odafönn nem méltányolták kétségtelen értékeit, de terhére rótták szaporodó furcsaságait. Sose panaszolta, de aligha tévedek: Pollerman csalódott. Azt hitte, odafönn majd folyton nagyobb lesz működésének, érvényesülésének tere. Holott csak rangban lett több, de kisebb önállóságban. Pedig Pollerman nem beosztottnak született. A végén már kénytelen volt jelentéktelen orvosi munkakört is elfogadni, csak hogy megélhessen.

Utóda vitéz dr. Zákányi Andor. Pollerman mértékét nem ütötte meg, de a t. orvosok átlagán felül volt. Kisebbek lévén az értékei, jobban látszottak meg fogyatékosságai. Leginkább azt írom terhére, hogy a vízvezetéknek és csatornázásnak a háttérben ellenzője volt. Érthetetlen, tiszti orvoshoz semmiképp sem illő magatartás.

Minden város fejlettségi foka tükröződik abban, hogy közalkalmazottainak sorában hány % a jogász, hány a műszaki, hány az egészségügyi, a szociális stb. (pl. tanügyi, közművelődési).

Amikor Bajára kerültem, a városnak 1 mérnöke volt, az is, mintha ne lett volna. Amikor eljöttem, 3 dolgozott a városházán, 2 a világítási üzemben.

Fehér Jenőre jellemző, hogy „létszámcsökkentése” után Baján maradt, de nem mémökösködött, hanem mindenféle vállalkozásba fogott... sikertelenül. Érdekes tapasztalatom volt: a zsidó tisztviselő vagy értéktelen (pl. Szabadkán Gáli mérnök) vagy nagyon jó. (Fehérvárt Gelb mérnök, Miskolcon dr. Keller Miklós főügyész!)

Fehér utóda cabai Horváth Béla lett.

Ezekenkívül mit mondjak, ami még említésre méltó? Horváth Béla fényes igazolása annak, hogy a köztisztviselőnél a szellemi képzettség mellett adva legyenek a lelki tulajdonságok! Horváth képzettsége nem volt rendkívüli, de lelki állandó beállítottsága ragyogóan példás! Legyünk őszinték: szellemi felkészültsége a vidéki vezetőknek csak néha van igazi próbára téve; kellő lelki beállítottsága a napi munkában is állandóan szerepet játszik! Kevesen képesek észrevenni a vezetők nagyvonalú gesztusait, de a kis ügyekből kisugárzó lelket a polgárok is megérzik! (Kicsi példák - nagy tanulságok: Az impérium hamis elképzelésében élő tisztviselő így fogalmaz: X kérvényét „elutasítom”, mert... A tisztviselő szerepét helyesen értelmező ugyanezt így mondja: X beadványát „nem teljesíthetem”, mert... Mennyire másképp, megnyugtatóbban cseng ez az ügyfél fülében! - Mi már megszoktuk: „Tilos a dohányzás!” (Van, ahol így is kell fogalmazni! De mennyivel szebb, ahogy azt egy kassai kiállításon olvastam: Köszönjük, hogy nem dohányzik!”)

Horváth Béla Bodolay Tiborral szükebb társaságomhoz tartozott (asszonyaink társaságában bridzseltünk). Kempis Tamásban olvashatni: „Valahányszor emberek közt voltam, kisebb emberként tértem vissza.” Ezt a Horváth-Bodolay társaságról még Kempis Tamás sem írta volna.

Kapacitása - kollégái közt - a legnagyobb Nagy Mártonnak volt. Előbb a műegyetemen tanársegédként működött. Baja építészetében fordulót jelentett stílusával is, módszerével is. Szinte robbanásszerűen hatott. Az ő idejében több középület építése, renoválása mintaszerűen sikerült, ma is dicséretére válnak. De hatása abban is jelentkezett, hogy a bajai vállalkozók, építőmesterek nagy gyakorlati ismeretei előtt meghajoltak, útmutatását készséggel követték, tanácsait ki is kérték. Nagy Márton szüntette meg a Baján

243