Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
Szabadka rövid visszatérte [1941-1944] alatt közigazgatási szakértője voltam a katonai városparancsnoknak. A hősök emlékünnepét kellett megrendezni. A tábornok szerette volna szépen, de nem tudta, hogyan. Végre rám hagyta az egészet. Áttelefonáltam Gonczliknak, megmagyarázva neki, hogy miért „kell” ennek az ünnepélynek nagyon szépnek lenni, kértem: segítsen. Átjött, az egész leányiskolával, s olyan felvonulást rendezett, amilyet az én földieim tán sose láttak. A főtéren a katonaságnak a beszédet maga mondta. Öles, vállas alakja, fehér hajkoronás piros arca nagyon dekoratív volt. Hangjától visszhangzott a nagyméretű tér. Beszédében annyi erő volt, hogy többször kapott nyílt tapsokat. Olyan lelkes hangulatot keltett még a tábornokokban is, hogyha rajtuk áll, mindjárt megtették volna tábori püspöknek. Most prelatus-kanonok Kalocsán. A többiek már pihennek az Úrban. Ha egy mondatba kellene sűríteni négyük hatását, talán így lenne a legmegfelelőbb: résztvevőn a város közéletében, révükön illőbb, méltó szerephez jutott a katholikum is, amely előbb inkább csak numeráit, de alig ponderált. Keszthely, 1955. február Borbíró Ferenc Tiszttársaim Politika nélkül az élet se Szabadkán, se Baján nem volt. Lényeges a különbség abban, hogy amíg a súlypont Szabadkán mindig (!) a Városházán volt, addig Baján Hegedűs [Aladár, 1872-1914 között polgármester] tartós polgármestersége alatt mindvégig a pártban, jelesül a Bajai Takarékpénztár igazgatóságában. Hegedűs csak azért lett polgármester, mert veje volt Szutrély Lipót vezérigazgatónak. Hegedűs akarat s különösebb tudás nélkül szűkölködött, de külső reprezentálásra bevált, s ezzel a szereppel meg is elégedett. A tisztviselők a polgármester vezérségét mindig elfogadták, akkor is, ha a polgármester pártember volt, mint Mamusich [Lázár], akkor is, ha várospolitikus Bíró [Károly], elvégre a vezetésre a megbízást az önkormányzat [Szabadka] legfőbb szervétől, a közgyűléstől kapták. De a kívülről dirigálást az önérzetesebb része - legalább lélekben - sértőnek, megalázónak érezte. Gondolom, ez a magyarázata annak, hogy bár a bajai tanács minden tagja akkor nálam jóval idősebb volt, semmi nehézségembe nem került a vezetést magamhoz ragadnom. Bizonnyal azért is, mert már az első nap tanújelét adtam, hogy meghallgatom őket, rájuk, s nem a pártra kívánok támaszkodni. Ha összehasonlítom a szabadkai tisztikart a bajaival, az összehasonlítás a bajai javára dől. A szabadkaiban több volt a társaságban sokkal inkább élvezhető úr, a bajaiban csupa polgár foglalt helyet, nagyjában jóindulatúak és könnyebben gyúrhatok. Röviddel előbb a főjegyzői s a főkapitányi állást olyan értékek töltötték be, akik jobb légkörben bizonynyal jóval több eredményt tudtak volna felmutatni. Erdélyi [Gyula] és Scheibner olyan javaslatokkal tudtak előállni, amelyek közül több belekerült a Némethy államtitkár kezdeményezte Közigazgatási Egyszerűsítésbe (pl. a büntetőparancs)! Schmausz [Endre] a szabadkai tisztikarból jobb igyekezete dacára sem tudott többet kiváltani, mint hozzájárulást a bajai javaslatokhoz. Magam előtt látom a különben derék Pertich [Mihály] árvaszéki ülnöknek szinte ijedt képét, amikor kijött a tárgyalóteremből: „Nem értem a főispánt! 237
