Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim

1 A mi munkánkat törvény és rendeletek szabályozzák. Hova jutnánk, ha ezeket mi kriti­zálni merészelnénk!?” Egy komoly fegyelminek én voltam a vizsgálóbiztosa. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmányában az egyébként értelmes Dulics főjegyző töltötte be az előadói tisztet, a jegyzőkönyvet én vezettem. Dulics az előadás közben ismételten hivatkozott már érvényét vesztett jogszabályra. Súgva figyelmeztettem tévedésére. A legnagyobb nyuga­lommal súgta vissza: „Amikor az egyetemre jártam, akkor még ez volt a szabály.” Szóval Dulics az egyetemen be is fejezte tanulmányait - véglegesen. Ebből is kitetszik, milyen küzdelmébe, erőfeszítésébe kerülhetett Bírónak a szabadkai Városháza színvonalának meg­emelése! Amikor én Bajára kerültem, Erdélyi már nyugalomba vonult. Scheibner már nem is lakott Baján. A főjegyzői állásba Rimler volt behelyettesítve. Pechje volt, őt tudtam leghamarabb kiismerni, nem ütötte meg az én mértékemet. Békében váltunk el, valamelyik vidéki bíró­ságnál el tudott helyezkedni. Helyébe sarkadi Puskás Dezső dr., a bajai járásbíróság már önálló működésű jegyzője került. A felesége bajai lány volt, s mindketten tisztes vagyon fölött rendelkeztek. Nevezetes volt arról, hogy nagyon szépen fogalmazott, és élvezetes előadó volt. Perczel [Béla] főispán beiktatásakor a szekszárdi uraknak is feltűnt dallamos, ízes magyar beszédével. Nem teremtő, csak rendtartó, megjelenítő erő volt. Eszembe jut a szabadkai közkórház. Igazgatója jóravaló ember, de régi vágású. Ha szabadságra ment egy tetterős, kétségkívül haladottabb osztályos főorvos volt a helyet­tese, aki mindjárt reformokkal kezdte, s egykettőre föl is fordította a kórház megszokott rendjét. Ez hiba volt. A helyettesnek nem feladata, hogy reformátor legyen; a tiszte csu­pán az, hogy sima áthidalója legyen, továbbvivője az ügyeknek, amíg a főnök vissza nem tér. Abból csak hátrány származik, ha a rendszert átmeneti időre is változtatják. A vissza­térő főnök természetesen visszaállít mindent, nemcsak prestige okáért, hanem azért is, mert a maga rendszerét tartja jobbnak. Az eredmény: az átváltozásokkal járó zökkenés, s nemegyszer hosszan tartó súrlódás. Puskás hamarosan állandó helyettesem lett. Finom érzékével teljesen tisztában volt szerepével; hozzá nem is akart más lenni, mint alteregóm. E réven tett nagyon hasznos szolgálatokat. Azzal is, hogy mentesített engem a robotos munkától, hogy belefektethet­tem olyan vállalkozásokba, amelyeknek előkészítése, megindítása, néha kivitele is teljes erőmet igényelte, minden figyelmemet lekötötte. Néha hosszabban is távol voltam; távol is lehettem abban a megnyugtató tudatban, hogy a „verkli” simán, zökkenő nélkül megy tovább, legalábbis olyan jól, mintha otthon lennék. Puskásnak kedvenc mellékfoglalkozása volt: folyton javítgatni, magyarosabbá tenni az egész városháza stílusát. Hát e részben magam is elég munkát adtam neki. Nem ő lett az utódom, ma is azt hiszem - az ő javára is. Kellemes úriember. Jellemző, hogy preferan­­szozott, jó kedéllyel, mindig filléres alapon. Szolidságának ez legdöntőbb bizonyítéka. Kedvelte a megfelelő társaságot, jóízűn elhumorizált, és passzióval énekelt, a jó fülűek passióval hallgatták. Bándy Bogyi [Boldizsár] cisztercita tanárral duettezett legszíveseb­ben. Csak a zenében is kitűnő Éber [Sándor] festőművész tudta őket kísérni, a legrövi­debb dalban is folyton átcsúszó hangnemben. Akinek olyan kiváló nyelvérzéke volt, nem lehetett egyben jó zenei hallású is! Derűs, csendes élet után drámai vég: pár évvel előbb nagy nyomorban halt el. 238

Next

/
Thumbnails
Contents