Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
Dr. Tordai Ányos (1924-1938) Helyét nemsokára Tordainak adta át, aki a múzsák oltárán is szívesen áldozott; mint tankönyvíró különösen jeleskedett. Kellemes hangú, szép emberpéldány. Ajkán muzsika volt a magyar szó, és kápráztatóan sokszínű. Beszédei eseményszámba mentek. Csak példa, de tán nem is a legjellemzőbb (hiszen ott volt a Tóth Kálmán centenáris ünnep, amelyen Kosztolányi [Dezső], Zolnai [Gyula] társaságából is kivált) Perczel főispáni installációja. Amikor bonyhádi Perczel [Béla] Bácskának is, Bajának is főispánja lett, Tolnából válogatott társaság kísérte át a beiktatásra. Általános volt a megállapítás, hogy a városházi ünnep messze kiemelkedett az országos átlagból. Ebből az elismerésből nem kis rész illette a közgyűlés szónokát, Tordait. Dr. Gonczlik Kálmán (1885-1965), a bajai Szent Péter és Pál-templom plébánosa, esperese, apátja. Pápai prelátus, 1942-től kanonok Hatásban a betetőzést mégis Gonczlik jelentette. Röviddel a világháború után a kegyúri plébánián váltotta fel - bizony - gyarló elődjét. Kiterjedtebb hatáskörébe kivételes erőt vitt be: csodás aktivitást és lankadatlan kitartást. Célja felé minden elhajlás nélkül, nyílegyenesen tört. Hát persze, hogy súrlódási felülete bőven volt. Kevesen is szerették. De sokan tisztelték! Megérezték, hogy nemcsak hiszi, de maga is megteszi, amit tanít. Szigorú volt, de legszigorúbb magával szemben. Nagyvonalú munkásságának hamarosan jelentkeztek az eredményei: új lendületet vett a hitélet, s tartalmas katholikus intézményeknek egész sora nőtt ki a földből. A legjelentősebb bizonnyal az apácák iskolája, amely alatta tanítónőképzővel [a Miasszonyunkról Nevezett Klaocsai Szegény Iskolanővérek] is gazdagodott. Gonczlik igazában építő, előre vivő erő volt, hű gondozója a rábízott nyájnak, de — ha kellett - kemény védelmezője is. Hozzá éber őr is volt, s mert ez hamar köztudomásúvá vált, el is maradtak a katholikumot előbb többször ért bántalmak vagy mellőzések. A legnagyobb elismerést alighanem a zsidó hitközségnek attól a vezető tagjától kapta, aki előttem azt a kijelentést tette: „Nincs nekünk Gonczlik ellen semmi kifogásunk, csak azt sajnáljuk, hogy nem a mienk!” Szerette a társaságot, baráti körben fel is melegedett. De nem tudok esetet, hogy elvein lazított volna. A legmeghittebb barátok kedvéért sem. Jellemző apróság: Balku [Bisztray-Balku Gyula] főispánnal vacsorán voltam nála. Amikor már csak a házigazda s mi ketten, a vendégek voltunk az asztalnál, fesztelen társalgás indult meg, s az aktualitások mind szőnyegre kerültek. Szaladt az idő. Balku meg akarta tréfálni a házigazdát: itt volt a 11 óra, de nem bontott asztalt! Gonczlik nem jött zavarba. Bekészített minden jót, s akkor engedelmet kért vendégeitől, hogy ő visszavonulhasson. Még a főispán kedvéért sem lépte át a magának felállított szabályt, hogy 11 óránál tovább sehol sem maradt. Pedig Balkut kedvelte, s annak segítségére tervei megvalósításában gyakran szüksége is volt. A szóval is tudott bánni. Tordai zenéje csupa finomság volt; hol ríkatott, hol andalított, hol meg a magasba szárnyalt. Akkordjai mindig moll-akkordok voltak. Gonczlik hangszere a harsona; sokszor mennydörgött is, talán olyankor is, amikor a jó akusztika ezt nem indokolta. 236
