Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Amikor Trianon ránk szakadt, az elsők között volt, aki a határon túlra esett birtokát likvidálta. Jellemző, hogy hazajőve nem azt mondotta: Elveszett a fele! Hanem azt: A felét megmentettem! (Szegény Benkő ezredes! Arrafelé volt az ő birtoka is. Az ősi rögöket addig-addig védte, míg mindenét odavesztette!) Realitását még érzelmi dolgokban is megőrizte. Egy orvoskollégájának hirtelen halála a családot súlyos gondba döntötte. Kartársai, barátai tanakodtak, hogyan segítsenek? Elsőnek hangoztatta: Semmi alamizsnáskodás! A megszűnt helyébe új existentiát kell teremteni! Ez döntötte el, hogy a segítség az özvegynek kenyérkeresethez juttatása lett. Mindinkább erősödött a mozgalom, hogy a történelmi osztály vegye kezébe a vezetést a közgazdasági életben is. Róna mondotta: Azt az érzéket, amelyet a zsidók generációkon keresztül a szülői házban szívtak magukba, nem pótolhatják azok, akik a közgazdasági életnek csak a haszonélvezői akarnak lenni! Egy galíciai letelepedőben volt Baján. Sürgősen pénzt gyűjtött számára, azzal a feltétellel, hogy azonnal továbbmegy. „Ez a galíciai bennünket se tud már megérteni, csak zavarná azt a harmóniát, amelyet sikerült a városban elérnünk.” A kiscsávolyi templom építkezésénél komoly hiányok mutatkoztak. Az érsekség szerette volna, ha azokat a város újabb adománya tüntetné el. Jól ismervén a hátteret, nem voltam rábírható, hogy ennek a kívánságnak szószólója legyek, de hozzájárultam ahhoz, hogy az érsekség kívánságát a városatyák értekezleten megvitathassák. Róna is felszólalt: „Ha a deficit fedezését a polgármester kilátásba helyezte, a szükséges összeget minden további nélkül megszavazom, mert fontos, hogy a város fejének ígéretét mindenütt készpénznek vegyék.” A város közéletében megkülönböztetett szerepet játszott. Egy időben hitközségének élén is állt, s az orvosegyesülés elnöki tisztét is betöltötte. Bármi szerepet vállalt, súlyt, tekintélyt ő adott annak, s nem megfordítva. Szívesen vette ki részét a társasági életből is. De szorosabb barátság senkihez sem fűzte. A barátság összecsiszolódás, ehhez túlságosan kemény volt. A barátság összeforrás is, s ő nehezen lágyult. De annál többen voltak tisztelői olyanok is, akiknek világszemlélete az övétől különbözött. A kórháztól régebben megvált, szanatóriumát a városnak adta [1939], a társasági élettől is utóbb teljesen visszavonult. Ennek ellenére halála a komoly veszteség érzetét kelti az őt ismerők körében. Méltó, hogy kórháza mély gyászt öltsön, s a fekete zászlót a városháza mind a 4 tornyára fel kellene húzni! Ha halálának hírére mindenütt kitűznék a gyász jelét, ahol valamikor életet mentett, messze vidéken zászlóerdők áznának ebben a ridegre fordult, sűrű ködös világban! Keszthely, 1956. január Borbíró Ferenc Bajsai Vojnits Lukács Szülei még külön négyesen jártak. Gyerekeiknek már csak az emlékek maradtak, minden mást elvitt a pártoskodás meg a léhaság. Viszont az emlékekből nehéz megélni. Antal bátyjából anyakönyvvezető lett Szabadkán; ő meg irodatisztnek vonult be a zombori vár-232
