Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Azért említettem együtt ép’ ezt a háromat, mert ha őket érdemeikért szobrásznak kellene megörökíteni, nem volna helyes a finom márványból való kicizellálás. Nagy szemcséjű kőből darabosan kellene kipattintani mindegyiküket. Azaz, hogy Rónát csak félig. Tudott ő kellemes, megnyerő is lenni. Erélyes, sőt erőszakos akkor volt, ha kórházát látta veszélyben, annak ügye szorult védelemre. Jó orvos volt, biztos kezű sebész, de nem rendkívüli, bár fáradhatlan volt az önképzésben is. Jó ideig minden elérhető orvoskongresszuson részt vett, hogy magát állandóan színvonalon tartsa. Ritka az az orvos, aki jó adminisztrátor is; még kevesebb köztük az igazi szervező erő. Róna mindehhez kiválóan értett - még a gazdálkodáshoz is. Hogy a bajai közkórház az első világháborún, s az azt követő gazdasági válságon nagyobb zökkenő nélkül jutott át, azt elsősorban neki köszönheti. A kórház kertgazdasága, sertéshizlalója ebbeli buzgólkodásának csak a konyhát érdeklő részlete. Amikor sok kórház anyaghiánnyal küzdött, s felszerelése a legszükségesebbre is alig volt elegendő, a bajai kórház raktárai zavar nélkül töltötték be szerepüket. Rónának a pénzügyekhez is kiváló érzéke volt. Tudott takarékoskodni a színvonal érezhető kára nélkül, s az ő takarékossága rendszerint új beruházást tett lehetővé. Közülük csak példa a szép röntgenpavilon. A közkórházak sorában nagyságra is, színvonalra is a bajai sokkalta előbb volt, mint Baja a városok sorában! Igaz, a kórházat - még a XIX. század legelején - a város alapította, sokáig áldozatosan gondozta; de jó ideje már csak névlegesen volt fenntartója, csak jelentős gazdasági előnyét látta lendületes fejlődésének. Róna kivételes értéke a vezetésben a legfényesebben akkor igazolódott, amikor az Országos Betegápolási Alap a folyton növekvő kiadások ellen az átalányozással védekezett. Az új rendszer sok kórházban súlyos nehézségeket okozott. Ellenszerül mindenütt a betegfelvétel erős korlátozásával feleltek. Baján csak meglassult a fejlődés, de azt meg nem állította! Bizony emlékeim már homályosodnak, szét is töredeznek. Közülük sok már el is szóródott. De Rónáról még könnyű összekotomom annyit, hogy azokból igazi arculata kirajzolódjék. A kórháznak belgyógyászt kellett adni. Dömötört [Kálmán] Purgly [Sándor] szerette volna kineveztetni. Akkoriban a főispán kinevezési joga még nem volt korlátozott; de Purgly sokkal lelkiismeretesebb volt, semhogy Róna ellenére kinevezte volna. Próbálta ugyan beleegyezését megkapni, de sehogy se ment. Az ő jellegzetes, kicsit orrhangján kérdezte: - Mért nem szereted Kálmuszt? -Szeretem - felelte szinte esdve Róna -, de sokkal jobban a kórházat! A kinevezés végül is elmaradt. Purgly helyesen értékelte, Róna politikailag is többet ér, mint a Dömötör mögött állók együttvéve. Zsidó és szabadkőműves volt, s a kórházban a soproni apácák! Mégis, sose volt megzavarva az együttműködés. Sőt, meg is látogatta a tisztelendő anyát Sopronban. Az apácák a megértő bánásmódért megkülönböztetett jó munkával feleltek. Ő pedig vallotta, hogy az orvos jó munkájának eredményességét csak fokozza az apácák gondos ápolása s megbízható gazdálkodása. Heim Pál előadást tartott Baján. Nekem azzal gratulált a kórházhoz: - Ha nem lennék Pécsett professzor, primarius szeretnék lenni Baján. Figyelmeztettem: -Te már olyan márka vagy, hogy a dicséretekkel sem szabad túlzásba esned. De megmaradt kijelentése mellett. - Mi nyerte meg ennyire tetszésedet? - A pompás együttes, s az az emelkedett szellem, amely ezt az együttest áthatja! 231 T I
