Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Egy alkalommal a Városháza egyik szélfogó ajtaján nem tudtam átjutni. Kiderült, hogy a másik oldalon egy székre állva maga a polgármester a pánt meglazult csavarját szorította vissza. Nem álltam meg megjegyzés nélkül: Minima non curat praetor! [A vezető nem törődhet az apróságokkal!] -No, no, persze nekem illett volna hivatni a mérnököt, az biztosan a műszaki tisztet bízta volna meg a „szemrevételezéssel”. A műszaki tiszt rendelkezett volna, hogy a Városháza műszaki altisztje (lakatos-gépész) állítsa helyre a hibát, de lehet, hogy mire az tempósan hozzálátott volna, a sok ajtócsapdosástól a pánt eltörött, s a törés még bajt is okozhatott volna! Egy derék tanyai városatya hordás idején panaszolta, az egyik fahídnál padlótörés van, félő, hogy balesetet okoz. - Kocsival van benn? - kérdezte a podesta. Igenlő válaszára kérte a városatyát, kifelé menet tetessen a kocsira alkalmas deszkát, meg elegendő vaskapcsot. Biztosan van alkalmas fúró-faragó embere, javíttassa ki vele a hidat. Aztán, ha legközelebb bejön, közölje: Mivel tartozom? írjam-e le, ha betartódott volna a közigazgatás rendes útja, a híd jó esetben is csak a hordásidő utánra javítódott volna ki, s a kijavítás mennyiszer többe került volna!? Viszont a városatya szívesen vállalta a megbízást, azzal tekintélye odakünn csak emelkedett. Vitáztak a tanácsülésen: A békovai tanyai utat milyen szélességben építsék ki? A mérnök kardoskodott: Ma már nem építenek 4-5 méternél keskenyebb műutat! A polgármester pedig elégnek találta a 3 métert. Nem azért, hogy csökkentse a költséget, hanem hogy a rendelkezésre álló összegből hosszabban lehessen kiépíteni a műutat. Napok múlva valami dolga akadt Békován. Hívott, tartsak vele. Kevés beszédű ember volt. Ő nekidűlt a kocsi egyik oldalának, én a másiknak. Egyszerre csak hozzám fordult: - Látod? - Nézni nézek, de nem tudom, mit kellene látnom? - Hát még mindig nem vetted észre, hogy ezen az úton végig egyirányú a forgalom? Hát persze, a tanyások reggel befelé iparkodnak a városba, délben meg kifelé tartanak. Csak itt-ott volt kitérő kocsinyom, arról is meglátszott, hogy a kitérő kocsinak nem volt komolyabb terhe. Nyilvánvalóvá lett, hogy a békovaiak érdekét jobban szolgálja a hosszabbra, mint a szélesebbre épített út. Gyalogosan mentünk valahova a városban. Szembe jött velünk egy „nagy kortes” városatya. Ahogy meglátott bennünket, a járda szélére állt, s úgy tett, mintha nagyon érdekelné, ami az úttesten történik. Túlhaladva rajta, megkérdeztem:- Hát ez mi?- Észrevetted? - adta vissza a kérdést a polgármester.-No, ezt nehéz lett volna nem észrevenni.- Észre kell venni, meg is kell jegyezni, de nem szabad jelét adni, hogy nem kerülte el figyelmedet! Pár napra rá, kit láttam a várószobában, mint ezt az elébb valamiért dohogó kortesvezért! Közben lehiggadt, jobbnak látta a visszatérést. Szentül azt hitte, hogy az utcai jelenetet nem vettük észre. Kis helyen elférő csupa kis dolgot soroltam fel. De az esőcseppekben is tükröződik a napsugár! Voltak Bírónak nagylélegzetü dolgai is bőven. De azokat leírni már nehezen győzném papírral. A fentiekből is meg lehet sejteni: több volt, mint polgármester. Valójában „mester” volt. Tanulhattak tőle azok..., akik akartak. Voltak, akik panaszolták: senki mást nem hagyott érvényesülni. Én azt tapasztaltam: folyton tágabb teret engedett azoknak, akikről látta, hogy kedvvel, értelmesen dolgoznak. Még akkor se korlátozta őket, ha nem mindenben helyeselte törekvésüket. 220
