Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák

Amikor átmenőben voltam Bajára, kértem, támogasson továbbra is tanácsaival. Mosolyogva felelte: Bármikor jöhetsz, de megjósolom, sose fogsz jönni. Te már a magad útját járod. Igaza lett! A Loyd-estély „ megmutatomja ” Közművelődési tanácsnok koromban a szabadkai Loyd fényes estélyt rendezett (1907 ja­nuárjában). A polgármester kívánságára azon a Városházát én képviseltem. Kvalifikációm hozzá az volt, hogy még nőtlen voltam és táncos. A kereskedővilág jelesebbjeinek társa­ságában beszélgettünk, persze politikai kérdésekről is. Akkoriban kapott a MÁV valami 200 milliót beruházásokra. Abból 2 millió - állítólag valahol elsikkadt. Odajött Lányi bankigazgató, akkor a regőcei kerület képviselője, s hanyagul odavetve mondta: Engem nem érdekel a 2 miiló, hanem csak az, hogy a 198-at jól használták-e fel? Mi haszna szár­maznék abból az országnak, ha mind a 200-at beruházták volna, de nem okosan? Kijött a számon, hogy van harmadik alternatíva is: mind a 200-nak helyes felhasználása! Lányi visszavágott: Ez az elképzelés nem gyakorlati! - Ma is fülembe cseng fölényeskedő hangja. Akkor fogant meg bennem az elhatározás: Majd én megmutatom, hogy gyakor­latban is lehet! Ez a „megmutatom” egész közpályámon végigkísért. Egyik jelenete: a Bajai Posztó- és Takarógyár alapítása idején a várossal élénk tárgya­lás folyt. Sikere érdekében a MOKTÁR igazgatója is lent járt. Látva, hogy célozgatásait figyelmen kívül hagyom, kifakadt: - Lehetetlen ország vagyunk! A régi Németországban biztos volt, hogy hozzáférni senkihez sem lehet. Romániában köztudomású, hogy minden tényezőt fontossága szerint meg kell nyerni. Nálunk a legrosszabb: külön kutatás tárgya, kit kell, és kit nem lehet. - A tárgyalások egyébként mindkét félre kedvező eredménnyel véglegeződtek. Közpályám már véget ért, amikor jelét kaptam annak, hogy Metzler ak­kori tárgyalásaimat lélekben nagyra becsülte. Az útügyek államtitkára kedvelt engem. Ha arra jártam, mindig érdeklődött, hogy va­gyunk, mit csinálunk? Egy alkalommal szinte mentegetőzve vallottam be, idei kövezési munkánk nem érdemli meg figyelmét! De, mert nógatott, elmondtam, hogy egy útsza­kaszt kiskockával burkoltunk. Az alapot - vidéki forgalom számára - túl erősnek találta, a burkolás m2-kénti árát meg kevesellte, hiszen az állam többkilométeres szakaszokon, gyengébb alapozás mellett is drágábban épít! Végül is beadtam a derekam: úgy látszik, cserbenhagyott a memóriám. De hazajövet kiderült, az adatokat helyesen mondottam be. Kérettem a vállalkozót - aki az államnak is, megyéknek is dolgozott -, adna-e magyará­zatot? Sub rosa [bizalmasan] megadta: Tudjuk, hogy a bajai árlejtéseken csak a beérkezett ajánlatoknak van szava, mellékajtók nincsenek. Biztosak vagyunk abban, hogy a szerda délig benyújtott kereseti kimutatások szombaton 10 órakor minden utánjárás nélkül ki­fizetésre kerülnek. Ha a kereseti kimutatás egyik-másik tétele rövidesen nem tisztázható, a város csak a vitás tételt tartja függőben, a többit minden további nélkül fizeti. A vállal­kozók előnyös áraiban ezek honorálása rejlik. Főjegyzősködésem elején (1909) lett főispán Purgly Sándor. Akkoriban a politikai ég­bolt sűrű, sötét felhőkkel volt tele. Talán innen az igyekvés, hogy a beiktatás a szokottnál is fényesebb legyen. Ősi szokás szerint az üdvözlőbeszéd a főjegyző tiszte. Bíró tapin­tatosan megajánlotta, ha akarom, ő vállalja az üdvözlést. Kértem, maradjunk a szokás-221 i

Next

/
Thumbnails
Contents