Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
e) a diplomata főispán Ebben a csoportban egy se lehetett különb Purgly Sándornál. Elmondhatom, kiképzésemen a „simításokat” végezte! Ha annak idején rábízták volna a balkáni kérdést, tán ki se tört volna a világháború. Biztos, hogy itthoni nehéz feladatát pompásan oldotta meg. Egyszerre 5 törvényhatóságnak volt a főispánja: Bács-Bodrog vármegyének, Szabadka, Újvidék, Zombor és Baja thj. városoknak! Igazi nehézsége nem abban állt, hogy illetékességi köre nagyon kiterjedt, hanem abban, hogy báró Vojnits István, az Országos Munkapárt elnöke „Bácska koronázatlan királya” volt. Amikor a politikától visszavonult gróf Tisza István, újból porondra lépett, az újraélesztett pártnak kasszája üres volt. Vojnits István a maga nagyon tekintélyes vagyonát maradék nélkül fedezetül adta a párt kölcsönéhez! Ezt a gesztust Tisza nem feledte el: Bácskában még a falevél se hullhatott le a báró tudta nélkül. Hogy milyen kényúr volt, arra jellemző: Együtt utaztam Pestre Janigával, Szabadka egyik képviselőjével. A báró értekezletre hívta a bácskai képviselőket. Történetesen hazafelé is együtt utaztunk. Kérdeztem: - Hogy folyt le az értekezlet? - Hát úgy, hogy a báró megmondta, mit akar; mi pedig azt tudomásul vettük! Vojnits nagyon reális politikus volt. Minden idegszálával pártember volt: a pártért mindent, a párt érdeke nélkül semmit. Purgly viszont lélekben idealista. Maga nem volt cselekvő, de rokonszenvvel nézett minden jóra, szépre törekvést, s azokat fedte, érvényesülésüket kellően segítette. Bácska akkori atmosphaerájában ehhez nem volt elég az ügyesség, ehhez művészet kellett! Az egyszer Szegednek és Bajának közös volt a főispánja: Baranyi Tibor. Kellemes modorú, jó mozgású... lényegében „előszoba-ember”. A főispánságot Sztranyavszky államtitkárnak köszönhette; mindketten egy vármegye tisztikarából indultak el. Szegény ember volt, benső felszerelésében is. (Csak detektívregényt olvasott.) Számára a főispánság állás volt. A hiba csak ott volt, hogy igyekezett a főispánságot „ranghoz illően” megjátszani. Kimesterkedte magának Szegedtől az autót. Ezzel járt Pestre is, Bajára is. A szegedi kolléga gavallér volt, a kocsit, sofőrt nem számította fel, csak az üzemköltség felének megtérítését kérte Bajától. Alighanem csak azért, hogy némiképp fedje magát: Lám, Baja is „benne van”! De lehet, hogy ezt Baranyi kilátásba is helyezte..., de sikertelenül. Mit bír keresztülvinni az olyan főispán, akin ilyen támadási felület van? Ha ez ügyben valaki meginterpellálta volna a polgármestert, nem süllyedt volna-e székébe az elnöklő főispán? A dátumot már nem tudom. Baranyi - észrevehető feszélyezettséggel - közölte: Szeged polgármester-választás előtt áll, Kozma [Miklós] belügyminiszter szeretné, ha te kerülnél a polgármesteri székbe. Habozás nélkül feleltem: - Jelentsd a miniszter úrnak, kitüntetésnek veszem, hogy rám gondolt, de ezzel be is érem!- Miért? Neked nem hízelegne, ha Bajáról Szegedre kerülnél?-Bizonyos feltételek mellett, igen!- Feltételek?!- Hát persze. Én Bajára is csak feltételekkel jöttem át, pedig akkor még jobbára csak ígéret voltam. Most, amikor már eredmények is szólnak mellettem, alább nem adhatom.- De hát a te megválasztásod még feltételek nélkül is merész vállalkozás!- Tudom. Ezért nem is kérlek arra, hogy a miniszter úr elgondolásával tovább foglalkozzál. 214
