Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Baranyi hozzá se mert kezdeni, pedig Szegeden erős volt a kormánypárt, s mögötte érezhette volna magának a belügyminiszternek bizonnyal hathatós támogatását. Purgly az ő elgondolásának (ki legyen Baján polgármester?) meg tudta nyerni az erős ellenzéket is, azt fent is el tudta fogadtatni, holott a szabadkai báró Vojnits Istvánnak talán tetszhetett - ha nem is rokonnak, de mégis egy Vojnicsnak emelkedése, de eléggé tájékozott lévén Szabadkán, tudta, hogy megválasztásom nem „pártsiker”. 48 órába se telt, s máris szembekerültem a párt erőszakoskodó elnökével. Purgly kivételes képességét fényesen igazolja, hogy az élére állított ügyben a pártot deferálásra késztette, s az ... maradt párt. De ez Purgly emelkedett gondolkodását is bizonyítja. Belátta, hogy a tanácstól kapott egyhangú véleményadás jól meg van okolva, hogy nekem arra kell törekednem, hogy engem a tisztikar lélekben is (!) elfogadjon. Rá kellett ébresztenem a várost arra, hogy nem puszta személyváltozás történt, a súlypont visszakerült a Városházára. Purgly hamar átlátott az embereken. A beiktatásom utáni délelőttöt még Baján töltötte. Elővetette velem a bizottsági tagok névjegyzékét, pár szavas megjegyzést tett mindegyik városatyára. Megjegyzéseit mindjárt oda is írtam. Ez a jegyzék évek múlva is nagy szolgálatot tett nekem, Purgly emberismeretét pompásan igazolta. Pedig havonkint egy napnál többet sose töltött Baján. Igaz, ezt a rövid időt jól kihasználta. Egy nagybirtokos, bankigazgató szerette az ellenzékit adni, pedig igazában csak független volt. Hozzá tetszelgett nyers modorával. Panaszolta nekem: - Találkoztam a főispánnal. Beszélgettünk. Szóba került a közgyűlésre kerülő s vitát sejtető tárgy. Olyan ügyesen forgatta, hogy egyszer csak kiejtettem a számon: Igen, így a helyes. „Örülök, hogy megismertem álláspontját, ajánlani fogom a tanácsban.” Nem bosszantó? Hálásnak kell lennem, hogy az én felfogásomat keresztülviszi, holott tudom, hogy ez az ő akarása! Közigazgatási bizottsági ülés előtt feleket fogadott, rendesen valami államigazgatáshoz tartozó kérést terjesztettek elé. A titkár útján már előre tudta, hogy miben mit tehet. De sose mondta, ezt vagy azt megteszem, hanem csak bekérte az ülésteremből - mondjuk — a pénzügyigazgatót, s annak figyelmébe ajánlotta a kérelmezőt, s a pénzügyigazgató mindjárt közölte is, hogy így vagy úgy a kérelmet teljesíti. - Purgly vigyázott arra, hogy a hivatalfőnökök tekintélye ne csorbuljon, s ezt azok nagyon jó néven vették. Purgly udvarias, sőt társaságban barátságos is volt, de a bizalmaskodást nem szerette. Róna [Dezső] kórházigazgató mesélte: Nála volt vacsorán. Nagyon jó, sőt emelkedett volt már a hangulat. Róna valami intim dolgot akarván vele közölni, belékarolt. Purgly mindjárt leengedte karját. Róna rögtön észrevette: Más az, ha a főispán karol valakibe, és más, ha a főispán karjába karolnak. De Purgly „rendreutasítása” csak ebből a mozdulatból állott. Igazában mindig csak figyelmeztetett. Vigyázott, hogy az embereket ne idegenítse el magától. Ha Bajára jött, első útja hozzám vezette. Egyszer azzal köszöntött rám, hogy holnap bizalmat kellene szavazni Tiszának [István]! - Hát azt lehet, de nem tudom, helyes-e? Barátom, Baja állásfoglalásának súlya van odafenn! No-no, gondolom, Tiszának az a fontos, hogy kedvére való képviselőt kapjon Bajáról, a többit elengedi. (Könnyen beszéltem. Nemrégiben maga figurázta ki egyik kollégáját, aki külön hajdúval vitte a miniszternek a megye mindegyik községének egy napon kelt, pontosan azonos szövegű „egyhangú” határozatát díszpolgárrá választásáról. Ez a „spon-215
