Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
Ezek után lehet-e csodálni a nagy ellenszenvet, amelyet a pártok beavatkozásával szemben mindig éreztem. Állandóan hirdettem, hogy a pártpolitika megmételyezi a közigazgatást, hogy jól közigazgatni pártpolitikának is a legjobb. De nemcsak hirdettem, de aszerint cselekedtem is. Hogy Baja az I. világháború után reneszánszát megérte, abban az egyetemes szempontból is jelentős eredményben érdemi része van annak, hogy közigazgatásától távol tartottuk a pártpolitikát! Keszthely. 1955 augusztus Jószási Purgly Sándor Mikszáth osztályozta főispánok: a) Arisztokrata főispán Főispánjaim közül idesoroznám bonyhádi Perczel Bélát, nem annyira származása, mint inkább lénye szerint. Kitenyésztett „úr” volt. Nála nem távolság, csak magasság, gondolkodásának emelkedettsége volt érezhető. Senkit meg nem hajlított, előtte meghajoltak az emberek. b) Gentry főispán Az enyémek közül nagyon előnyösen képviselte ezt a típust bezerédi Bezerédj István. Régebben nagyon szemrevaló huszárkapitány. Aztán feleségének vagyonát kezelte. A főispánságot a báró [Vojnits István] kedvéért vállalta, de semmibe sem avatkozott bele. Hagyta, hogy Bíró [Károly]vezesse a közigazgatást, a báró pedig irányítsa a politikát. Ő maga maradt kedvenc foglalkozásánál: vadászott, nemcsak vadakra. A közgyűlést előkészítő ülésen a főispánnak kellene elnökölni. Bezerédj ezt is Bíróra hagyta. Egy alkalommal lovaglóruhában bejött az ülésre, s székre tett lábára könyökölve hallgatta az előadókat. Kipirult arccal jött a főkapitány, akit röviddel előbb kihívtak, s jelentette: a városházán sajnálatos eset történt, egy tisztviselőt azon kaptak, hogy visszaélt egy nő bizalmával. (A főkapitány mindig is szerette a finom megjelöléseket.) Általános volt a botránykozás. Volt, aki mindjárt mondta: ez súlyos fegyelmi. Volt, aki hozzátette: felfüggesztéssel! De volt, aki még példásabb megtorláson jártatta az eszét. Közben bejött az ajtónálló s jelentette: — Méltóságos Uram! A lovász előállt. Bezerédj kezét nyújtotta a polgármesternek; az előadók felé fordulva meg csak annyit mondott: - Ugyan, ne irigykedjetek! - Ezzel az ügy le is került a napirendről. c) Beamter főispán Ennek egyik országszerte elismert mintapéldánya Schmausz Endre volt, az én első tanítómesterem. d) Kortes főispán Legszebb példánya kamjonkai Szemző Gyula lehetett. Hatalmas termetű, fiatal gazdász, a világháború előtt volt Baján főispán. Mesélték, hogy annyira szívén viselte jelöltjének győzelmét, hogy amikor jelentették neki, hogy egy szemrevaló külvárosi kocsmárosnő heves agitatióját sehogy se tudják leszerelni, estére kelve „egyet mulatni” maga ment ki hozzá..., s reggelre a kocsma már a mungók tanyája lett! Úgy emlékszem, Mikszáth osztályozásában szerepel. 213 i i
