Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
álltak. M. Lázár gondtalan jómódban élt, polgármester nem hivatásból, még kevésbé kenyérkeresetből lett. Magával a hivataloskodással alig is törődött. Passziója, több: szenvedélye a politizálás volt, törhetetlen híve Tisza Kálmánnak, s megbízható képviselőszállítója. Cserébe a kormány hagyta: csináljon, amit akar, sőt nem egy botlás felett szemet is hunyt. Biztos, hogy ő maga intact volt, de szabadjára hagyott munkatársai, főleg pedig kortes vezérei széles felületet adtak polgármesterségének támadására. Gyakoriak voltak a sajtóperek, szenvedélyesek a közgyűlések. Jelen voltam a közgyűlésen, amelyen M. Ágó hangja végigsüvített a teremben: „Lázó, Lázó, hol vannak a mi ezreseink?!” A polgármester felugrott, s vasbotot ragadva indult feléje, az meg revorverrel a kezében várta... Baj nem lett belőle, a főmérnök közbevetette magát. De persze a levegő izzott. Ezt azonban már meg is szokták. Egy heves szócsatát a flegmatikus Kállay főispán azzal zárt le: „Miután kienyelégték magukat, áttérünk a következő tárgyra.” Az ellenzék közben nőtt, a családi perpatvartól függetlenül kialakult az erős, túlnyomóan kisemberekből állott 48-as függetlenségi párt, s a „disszidensek” kis számú, jómódú, nagyobb részt intelligens tagokból állt csoportja. Közben kormányváltozás állt be, s ez megelégelve a folytonos zavarokat, Mamusichot nyugdíjba késztette. Pertich átmeneti polgármestersége nem volt hosszú, a polgármester-választáson az erre egyesült függetlenségi és disszidens párt jelöltje győzött: Bíró Károly. (Pertich bunyevác hívei hamarosan Bíró mellé álltak, s annak erőssége lettek.) Bíró a disszidensek sorából került a polgármesteri székbe. Mukics, a függetlenek vezére nem hagyta ott jól vezetett ügyvédi irodáját, s az országgyűlési képviselőséget. Belátta, hogy pártjának más esélyes tagja nincs, megelégedett azzal, hogy a két üres tanácsnoki állásra az ő jelöltjei kerültek. Bizonnyal tisztában volt azzal, hogy jelöltjei ezekre az állásokra egészen alkalmatlanok, de alighanem azt is akarta, hogy Bírónak koloncai legyenek. Mintha kölöncből nem akadt volna elég az átvett tisztikarban is! Imponáló erőkifejtésébe került Bírónak, hogy mégis tudott szép kezdeti sikereket elérni, s annyira megerősödni, hogy a következő tisztújításon már jelentős tisztogatást rendezhetett. (Mukics egyik tanácsnoka almási Antonovics Andor, jó szándékú korrekt ember volt, de még a helyesírásban is tájékozatlan. A nagy türelmű Bíró írásait még az üléseken is javítgatta. Egyszer meglepődve kérdezte, miért írtad így: „bicsKa”? - Kérlek, nagy bicskáról van szó! - hangzott a felvilágosítás. Említsem-e még, hogy a tisztikarban szép számmal voltak „végzett” emberek, többnyire végzett földbirtokosok, quietálni [nyugalomba vonulni] kényszerült katonatisztek stb. Társaságban élvezhető „urak”, de a hivatalban felkészültség s... minden ambitio nélkül. Az élet hajótöröttjei. És Baján? A polgármester csak névleg volt Hegedűs [Aladár], a hatalom a párt kezében volt, amelynek vezérei a Takarékpénztár igazgatóságában ültek. Minden közgyűlés előtt az egész tanács elment a pártvezetőséghez, s az írta elő, hogy az egyes ügyekben mi legyen a tanács javaslata a közgyűlésen! Elég talán még azt hozzáadni, hogy Baján a 2 nagy párt közel egyforma erősségű volt. Hol az egyik, hogy a másik volt uralmon. A közigazgatást ez csak annyiban érintette, hogy nem mindig járt ugyanabba a párthelyiségbe... utasításokért. 212
