Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
1 Kitetszett, hogy a városnak bemutatott szerződés csupán arra készült, hogy a várost a vételtől elriassza. Kimondattam a közgyűléssel, hogy elővételi jogával élni nem kíván, s ehhez kéri a kormány hozzájárulását. (A közgyűlés hitte is, hogy így határozott. Kénytelenek voltunk alakoskodni, hisz’ a gyár kereskedelmi ügyvivője bizottsági tag volt!) Az időben Samassa állt a városi osztály élén. Gyors felfogású és elhatározású, nagy jóakarásű szerelmese a magyar városigazgatásnak. Előtte mindent feltártam, beszerzett bizonyításainkat is, amelyek azonban komoly jogászok szerint még nem voltak teljes értékű, ki nem védhető bizonyítékok. Samassa nem habozott, telefonon felhívta a rendőrfőkapitányt, s melegen beajánlott. Ennek köszönhetem, hogy az rögtön fogadott, s átadott egyik kipróbált munkatársának. Ez felismerte, hogy a kívánt eredmény csak meglepetéses házkutatástól remélhető, de ehhez a rendőrségnek nem volt felhatalmazása! Rövid gondolkodás után előreküldött Benedekhez. Mondjam: Bizonyítékaim vannak arra, hogy a városnak bemutatott szerződés nem az igazi; a városnak kedvére a sima rendezés volna; ha nem segít, magára vessen a következményekért. Benedek műháborodással tiltakozott. Utánam azonban mindjárt a rendőrfőtanácsos kopogtatott, kérte a szerződést; nem mondta, de úgy viselkedett, hogy Benedek úgy érezhette, ha tovább ellenkezik, abból házkutatás lesz. Lehet, hogy más okai is voltak, hogy fiókjaiban a rendőrség ne kotorászszon, minden további nélkül átadta a szerződést! A Vereinigte rohant Budapestre, hogy a várossal „kost was kost” [kerül amibe kerül] rendezze a dolgot. A város gavallér volt, nem használta ki a szorult helyzetet. Anélkül is igen előnyösen jutott a gázgyár tulajdonába, hozzá visszakapta a kezéből könnyelműen kiadott villamosítási jogát! (Érdekes utójátéka volt a Benedek-ügynek ... Miskolcon. A város zilált helyzetének szanálására 1937-ben küldött oda a kormány. Történetesen gázgyári ügyének kibogozásával kezdtem. Alkalmas „bemelegítőnek” látszott. Amikor már elég tisztán láttam, meghívtam tárgyalásra az ellenfelet. Meglepett, amikor a vállalat megjelent igazgatója mindjárt azt kérdezte: Milyen feltételeket javaslok a rendezés érdekében? Minden vita nélkül elfogadta mindegyiket. Az aláírás után azt mondta: Rajtam nem fog röhögni a szakma, mint annak idején Benedeken!) A Vereinigtével kötött megállapodás komoly siker volt, és szép kilátásokkal kecsegtetett. Mindjárt az elején védenem kellett Kiss Györgyék ellen. Ez a nagyon kuszáit anyagi helyzetben lévő képviselő szűk társaságot verbuvált. Ennek számára kérte a várostól a concessiót, hogy Esztergom „kiselejtezett” gépeivel boldogítsák Baját a villanyáram előnyeiben. Könnyű volt felismerni, hogy túlzott magánérdek fűti a lelkes ajánlattevőket. Csak izgalmak árán sikerült elgondolásuk megbuktatása. De nem volt elég a megbuktatás; az elejtett terv helyébe előnyös megoldásról is kellett gondoskodnunk. Ehhez komoly szakértőre volt szükségünk, olyanra, aki egész tudásával a város oldalán áll. Ez nem volt várható azoktól a „beérkezett” szakértőktől, akik - ha nem is álltak nagyvállalatokkal szoros kapcsolatban - kiadós megbízásokat csak onnan remélhettek. Szerencsénk volt. Hazahozhattuk Horváth Ivánt, már jelentős gyakorlattal bírt, jeles elektrotechnikus gépészmérnököt, aki szívvel-lélekkel, bámulatos munkabírással állt szülővárosa szolgálatában. Hozzáfűzött reményeink mind valóra váltak. 1946-ban bekövetkezett, korai halálára írt nekrológom minden sorát szívemből írtam. Oldalam mellett Horváth Ivánnal nyugodtan vettem fel a tárgyalást Szászvár—Mázával - végeredményben Chorinékkal [Chorin Ferenc és fia] - távvezetékes megoldás 202
