Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
lőségéhez fűzött „városi” reményeket ő is beváltotta, de akkor én már nem voltam Baján, méltatására tehát érdemes utódom az illetékes. Az új irányzat számára utat tömi nehéz volt, betartása sem volt könnyű. Nem volt elég szép szónoklatokat tartani a fórumon, az ígéreteket be is kellett váltani, igazolni, hogy megvannak az eredmények! Polgármesterségem végén már éreztem, csúszik városvezetésem alól a talaj. A „vízvezeték és általános csatornázás” szépen kimunkált és jól megalapozott tervéhez a polgárság készségét megnyerni nem tudtam, s kedvemet szegte az is, hogy a pártpolitika újból felvonulóban volt. Megéreztem, hogy az én időm lejárt. Kürti Menyhért perjelnek, előbb bajai gimnáziumi igazgatónak vendége voltam Egerben. Az apátsági lakosztályban helyezett el. Reggelihez bejött hozzám, épp akkor, amikor a zirci apátok képeit nézegettem.: - Ugye érdekesek? - mondta. No, a festmények nem valami sikerültek, maguk az apátok se valami szépségek, de mindjárt másképp fogod értékelni, ha elmondom. - Nézd, ez volt az első apát, erőskezű, szigorú elvű „dominus”. (Nihil dominus, nisi abbas [nem úr, csak apát] szabály a cisztereknél!) A szorosan fogott zablát azonban unták már a testvérek; az új apátot a „szelíd szívű” tagok sorából választották. Igen, de ez alatt hamarosan érezhetők lettek a gyenge kéz hátrányai. Amikor megint apátválasztásra került a sor, újból „karakán” került az apáti székbe. Hamarosan helyre is állt a rend, de sokáig tűrni a vaskezet megint csak nehéz volt. A legközelebbi választás újból Jóságosra” esett, és így megy ez végig, szinte törvényszerűen... Nem ez a törvényszerűség jelentkezett Baján is?! Készek voltak elmenni „idegenért”, hogy jöjjön, teremtsen rendet. A rend helyre is állt. De csoda-e, hogy a fegyelmet unták már a polgárok, akik elvégre még nem is voltak szigorú fogadalmat tett szerzetesek! IV. A leghosszabb küzdelembe, legtöbb fejtörésbe, sok nyugtalan éjszakába a Világítási Üzemek életre hívása került. Ezen a téren hagyatkoztunk legjobban a magunk erejére, itt szereztem a legtöbb „élettapasztalatot”, köztük sok keserűt, kiábrándítót. Szabadkán, Újvidéken és Baján a gázgyárakat 1886 körül a Vereinigte Gaswerke in Augsburg létesítette. A bajai concessióban a város javára háramlási jog nem, hanem csak elővételi jog szerepelt. Még nagyobb hátrány volt az, hogy a város utóbb a cégjogát (de nem egyben kötelezettségét) a villamos üzem létesítésére kiterjesztette. Bácska a vesztett háború következményeként kiszakadt az ország testéből; csak a „bajai háromszög” maradt a mienk. A jelentős villamossági vállalattá is nőtt rt.-nek elment a kedve itteni érdekeltségeinek fenntartásától. A szabadkai és újvidéki gázgyárakat átadta a városnak, a Szabadkáról dirigált bajai kis gyár már csak kölönc volt a nyakában. Valjevói internálásomból megszökve Kalocsán vártam Baja felszabadulását. Ott nyitotta rám az ajtót Benedek pesti vállalkozó mérnök. A Vereinigtére hivatkozva puhatolózott: Él-e majd a város elővételi jogával? Megértettem, hogy óvatosságra van szükség! Azt feleltem: Baja bizonnyal kifosztva fog visszakerülni, csak méltányos árat lesz képes megfizetni. Baján aztán megerősödtem a feltevésben: Benedek nem a Vereinigtét képviseli, hanem már az új, de még titkolózásra utalt tulajdonost. Pedig annyira óvatos volt, hogy a gyárhoz intézett leveleit magán egyén címére küldözgette. Megszerezhettem - diplomáciai úton — a Vereinigte évi jelentését, amelyben írja, hogy bajai érdekeltsége megszűnt. 201 i i
