Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Honnan jöttünk, kik vagyunk? Lányának, Mártának kérésére Keszthelyen, 1956-ban írt visszaemlékezések

státusban, a főispáni hivatalban évi 400 K javadalmazással. Ez rám nézve kivételes szerencsét jelentett, mert Schmausz nemcsak jó ember volt, de országosan elismert adminisztrátor. Ő szerettette meg velem a komoly munkát! A két patronáló jóvoltából egyetemi tanulmányaim tartamára (4 év) megkaptam báró Rudics József ösztöndíjaiból a legnagyobbat (évi 400 K). Együttvéve elég tekintélyes összeg, amellyel el lehetett kezdeni az új életet. Én - havi 3 K zsebpénz kivételével - mindig minden bevételem átadtam anyámnak. Ő magára csak a legszükségesebbet költötte. Viszont Andor elég hamar elkezdte a magánál tartásokat, s volt, hogy havi fizetéséből semmit se hozott haza anyámnak. Hát ez bizony a mi nagyon labilis költségvetésünket érzékenyen érte, könnyen fel is borította. Hozzá én - nem fényes eredménnyel ugyan, de - mégis „kijártam” az egyetemet, Andor az első alapvizsgánál végleg elakadt. Letette valahogy a számviteli államvizsgát, s aztán számtiszt lett belőle. Elég korán megnősült, kiváló feleséget kapott, s megkezdődött a két asszony nehéz, végül is sikertelen küzdelme: bátyámat valahogy egyenesben tartani. Én 1902-ben átkerültem a városi státusba közigazgatási gyakornoknak, július végén már

III. o. aljegyző (X. fizetési osztály) lettem, decemberben (karácsonyra) pedig egyszerre

I. aljegyzővé (VIII. fiz. oszt.) választottak. Közben édesanyám örökölt is Náci bácsi nővérei után (Mimi és Gizella nénik), úgyhogy a régi adósságokat sikerült teljesen rendeznie, s aztán elég nyugodtan élhetett volna, ha Andor nem lett volna folyton megújuló teher. Gondolom, a lélek mélyén szerepet játszhatott az, hogy én még nem voltam 24 éves, de már benn voltam a VIII. f. osztályban, az idősebb testvér pedig még csak a XI.-ig jutott! (Vigyázni! Nekem nagy szerencsém is volt: sorra ürültek meg előttem állások.) Andorra is hathatott a számára annyira előnytelen összehasonlítás. Rossz volt Andor? Bizonyosan: nem megrögzött. De ami nagyapámnál tán még csak hiba volt, apámnál vétek, Andornál már bűnné sűrűsödött. Tudott néha hónapokig kedves, rendes, házias lenni, de ha csőrét bemártotta a borba, akkor - egy nap alatt - jobban visszacsúszott, mint ahonnan a javulást elkezdte. Tehetett róla? Nem hiszem. Mint ahogy az én oldalamon nem volt érdem, hanem csupán természet, hogy én a bort csak bizonyos határig szerettem, azon túl egyszerűen nem bírtam. Megtörtént, hogy a bor elrontotta a gyomromat, de az eszemet elvenni sose tudta. Andor esete ennek épp a forditottja volt: a gyomra nagyon bírta, az eszit hamar felszívta az alkohol.

Szabadka irányomban gyakran volt különös jóindulattal. Két közigazgatási tanfolyamra engem küldött. Már I. aljegyző voltam, amikor bevonultam katonának, s fizetésemet az egész önkéntességi év alatt is (1903/04) csorbítatlanul kiadta! Államköltségen katonáskodtam, csak vacsorapénzt kértem (katonáéknál nem volt vacsora), a többit hagytam anyámnak. Hazajőve is együtt laktunk (a Joó-házból előbb átköltöztünk a Wesselényi utcai Brauchler-házba, aztán a Szegedi szőlők Skultéthy-házába.) Fizetésem mindig átadtam anyámnak, ő ellátott engem mindennel, s én nem bántam, hogy Andorékat is segítette. 1906 lényeges változást jelentett. Július végén közművelődési tanácsnok lettem, szeptember végén pedig megházasodtam. Az lett a megoldás, hogy anyám kiment a Skultéthy-házból, csak kevés bútort vitt magával, viszont én kifizettem még fennálló adósságát - persze a Piroska hozta hozományból -, úgy gondolom cca 1800 koronát. Papirosforma szerint minden elég jól elrendeződött. Anyám megszabadult az adósságoktól, csinos szobát bérelt régi ismerőstől, s nyugdíj-kegydíjából eléldegélhetett. Andor Piroskája állami tanítónő lett, a két fizetésből ügyes fe[Itt egy oldal hiányzik.]

184