Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
meg Bécsben, de az összes vasutakat, közutakat hadvezetőség tartja kézben. Nagyon nehéz Bécs igényeinek kielégítése. De Bécsre vigyázni kell! Az uralkodóház miatt is. Ekkor léptem én elő, nem kéréssel, hanem megoldási gondolattal, s egy Istenért nem engedtem a gyanút, hogy igazában Bajáért beszélek! De az ördög nem alszik. A legfőbb hadvezetőség magáévá tette Schnetzer javaslatát, annak megvalósítását elrendelte. Az volt ugyanis a helyzet, hogy Bajánál a kikötő a vasútállomástól kereken 2 km távolságban volt. A gabona, amelyet valamely bácskai állomáson berakodott, Bajánál megrekedt, mivel a vasút nem ment a kikötőig. Az örökös átrakodást tömegáru még háborúban se bírja ki. Ezért rendelte el a vezérkar a két üzem összekötését. A szükséges töltésmunkára már fel is készültek, de épp aznap odakünn a front összeomlott! A mi elgondolásunk is tönkrement. Ám a gondolat jó volt, és jó sokára ugyan, de adódott új támogató is. Báró Lers előbb kereskedelmi államtitkár, majd Baja város parlamenti képviselője.9 A katonaság ugyanis megállította a munkálatokat, a folytatáshoz megszűnt a fedezet. Nem volt más lehetőség, mint Lers révén az államvasutaknál puhatolózni... Vesztett háború után senkinek se volt pénze, az Államvasutaknak se. Az Államvasutaknak kedve se. Végre sikerült Dessewffy államtitkárt rábírni, hogy utasítsa a vasutakat, tanulmányozza a kérdést, készítsen költségvetést, és tárgyaljon az érdekeltekkel, milyen hozzájárulásra készek és képesek? Érdekeltnek vették: Pest vármegyét, Tolna megyét, csonka Bács megyét és a kis Baja várost. Dessewffy államtitkár jóindulata abból is kitetszett, hogy kérésemre megengedte az iratok áttanulmányozását, sőt még a kiírását is. Volt hát időm a számítások ellenőrzésére is. Sőt, azt kívánnom se lehetett, az ülésen végig jelen volt! Ezzel biztosította a tárgyalás nyugalmát. A MÁV ismertette a tárgyalás anyagát, a tervezett hozzájárulások árszámítását, a megyék nagyságuk szerint nyilatkoztak. Pár szóval indokolták, miért nem vehetnek részt a munkálatok költségeiben. Ezután az elnöklő államtitkár megállapította: A tárgyalás eredményre nem vezetett, az ülést ugye bezárhatom?! Ekkor szólaltam fel én. Kértem a tárgyalás folytatását, csupán a MÁV és Baja részvételével. A MÁV terve szerint a munkálat összköltsége kereken 1 000 000 korona. Ebből fele földmunka, a másik fele felépítmény. A MÁV megismételte: nem tud több áldozatot vállalni 500 000-nél. Ezt is csak úgy teheti, hogy az ő áldozata után pótdíjat fog szedni. Képes Baja a másik felét valahonnan előteremteni? Álmélkodva hallgatták a város nevében tett nyilatkozatot: Baja város egymaga vállalja fele költségét a kért létesítménynek, de nem pénzben, hanem természetben! A MÁV kimutatása szerint az 1 000 000 koronából 500 000 koronát kell a töltési munkákra és 500 000 koronát a felépítményekre. A MÁV-nak mindegy, hogy a kívánt hozzájárulást pénzben kapja-e vagy természetben? A városnak is van műszaki osztálya. Ez a mérnök által vezetett osztály minden évben végeztet földmunkát (útmunkálatokat). Nem kétséges, hogy ezt a munkát is el tudja kifogástalanul végeztetni. A város a fele költségek vállalásával szemben csak azt kívánja, hogy a szedendő pótdíjak felét kapja meg. E réven a költségekben a megyék is a forgalom arányában részt fognak venni, ami igazságos is. Halotti csend. Elsőnek az elnöklő államtitkár törte meg a csendet. Úgy tetszik, a polgármesterjavaslata az igazságos megosztást jelenti, azt mindnyájan csak üdvözölhetjük. Vagy volna ellene valami kifogás? A MÁV urainak sem volt. Elfogadták a polgármester 157
