Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
kurtítják meg. Gábornak állandóan fenntartva mostani szobája, és sohase hoz magával semmit, hiszen itt is teljes a garderobja. Nem csinálnak vele hűhót, hisz nem vendég, hanem hazajött. De hogy szívesen látják, észreveszi, hogy „töténetesen” kedvenc ételei kerülnek az asztalra. Jómagam Gáborról csak édesanyján keresztül tudok egyet-mást, sokkal többet állítólag Cili sem tud. De beszéd helyett szólnak a tények! A nagyon jó nevű bostoni egyetemen tanult, s megszerezte a kisdoktorátust, ha még egy évet az elméletnek szentelne, nagydoktorátusa is meglenne. Kedvenc tanára - aki egyben az elnök műszaki tanácsadója - meghívta magához. Ez elől kitért. Akkor tanára, aki egyben főmuftija egy nagy kísérleti gyárnak, ott alkalmazta. Kezdte két beosztottal, most van neki már 23, az ő irányítása alatt. Nem mondja, mi meg nem kérdezzük, mennyi a fizetése. Alig haladta túl az egy évet, csak úgy odavetve mondta: „Emelést kaptam, nem magam kértem.” Ezek adatok, s ezekből nem vicc megjósolni, hogy ennél az eredménynél nem áll meg. Mind szélesebb körben hangzik már kellemesen erre felé is a Miskolczy név! Orsi?! Az szép volt lánynak, asszonynak még szebb. Pompásan táncol, ügyesen fest, szobrait érdemes megnézni, az urának munkatársa is, műszaki rajzoló. A ura a New York-i technikumon volt docens, de önállósította magát, most tervező-vállalkozó építészmérnök. Arizona fővárosában Phoenix-ben, ahol már saját, de még tartozással terhelt, szép házban laknak. Phoenix-Boston távolsága kereken 3700 km! Érthető, hogy nem mindennap látjuk őket. Pedig kár, Orsi kiüt a Miskolczy famíliából: van benne kedély. Már évek óta ritkán hall magyar szót, még mindent jól megért, de beszédén már megérződik, főleg a magyar műszavakat nem ismeri. Persze, hiszen középiskoláit már angol intézetben végezte. Pedig ő még húz a famíliához. De a kétgenerációs távolság nagyapa és unokája között itt is érződik, mindig tréfás köntösben. Az még Pesten volt. Előkerült édesapjának néhány dolgozata. A gyerekek méltán büszkék édesapjuk sikereire. Lehet, hogy Orsi úgy képzelte, hogy „tudós” dolgokat csak professzorok írnak. Nem tudom már melyikünk mondta neki: nagyapának is vannak ilyes „tudós” írásai. Ránézett a mondóra, s csak annyit mondott: Ugyan! De ebben az egy szóban benne volt: Ne tartsatok engem bolondnak! Nem nézte ki belőlem az írástudót. De ennek ellenére barátságunk zavartalan. Még Laciékról vársz ugye pár sort. Laci azok közé tartozik, akik idekünn már gyökeret vertek. Még nem annyira angol, hogy fontosabb tárgyalásokat is tudjon önállóan vezetni. Tény, hogy a tervezőiroda, amelyben dolgozik, szívesen fogadta, napról-napra jobban megbecsüli.5 Pedig ez az iroda New Yorkban is élen jár! Nagy kár, felesége betegeskedett. Lányai nagyon jó intézetben nevelkedtek. Hamarosan már majd kilépnek az életbe. Biztosra veszem, jó lesz a startjuk, s komoly sikereket fognak rövidesen elérni! Nem is volt nekem egy Miskolczyval se bajom, csak veled. De veled aztán elégszer! De minden elkövetett bűnödet megbocsátom, mert leveledből örömmel olvasom: a javulás útjára térsz. (Biztosan Ilonka érdeme.)6 Okos asszony: az nem baj, ha nyugdíjba tettek, az lenne a baj, ha nyugalomba is mennél. A változás csak az legyen nálad: Eddig tetted, amit előírtak, eztán teszed azt, amire belső kényszer sarkall! Nem bánom, ha szobát is pingálsz. Bár ez itt nem megy érdem számba. Versényi Jenőék a napokban tudósítottak: Bronx-i (New York) házukból kiment a lakó, szabadidejükben most nagytakarítanak, többek közt kipingálják a szobákat.7 Itt nyomós ok nélkül nem hívnak iparost, amit csak lehet, maguk végeznek el. Sportból. Szerencsére nincs annyi szobátok, hogy a pingálás miatt el kellene hanyagolni a festést. Megvallom, most hallom először, hogy a nagybányai iskola leköltözött Bajára! Hozzá milyen gazdag a névsor! Pe-134
