Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
dig régi ismerősök hiányoznak.8 Szétszóródtak? Az eddig nem ismertek biztosan az utánpótlás, a tanítványok. Van hát, ami ösztönözze az öregeket, hogy továbbra is ők legyenek az élen! És helyes, maradj sokoldalú! Vedd fel a kapcsolatot a múzeummal! Ne csak az alapvetésben legyen kimagasló az érdemed, hanem a továbbfejlesztésben is!9 Mindig legyen előtted Széchenyi jelszava: Csak használni, mindig csak használni!! Idekünn természetes, hogy a nagyváros nagy, és sok múzeum; kis helyen, kismúzeum: de mindenikben van múzeum! Szép, tartalmas és gondozott. A könyvtáraknak, múzeumoknak egy alkalmazottja fizetéses, persze minden idejét annak is szenteli, de mellette mindig látni, kis helyen is 2-3 hölgyet, akik önkéntes, társadalmi munkával segítenek. Az USA tulajdonképp a 18. század végén született, a „pilgrim atyák” a 17. század elején jöttek. Itteni múltjuk hát semmiség az európai államokéihoz képest. Talán ezért is tesznek meg mindent, hogy múltjukból semmi se kallódjék el. Itt nem pompázó sírkeresztekkel örökítik meg a nevüket, hanem a múzeumnak tett adományokkal. Kis helyeken is többször látni egyszerű emléktáblákat, magyarázó szöveggel. Itt nagyon átérzik az írás szavát: „Nem te viseled a gyökeret, a gyökér hordoz téged!” Szerintem, aki ápolja a múltat, bizonyságát adja, hogy bízik a jövőben. Meg vagy elégedve? Eléggé elintéztem a Miskolczyakat? Ennek révén hányiveti írásom tulajdonképpen családi levélnek sikerült. Csak családbelieket érdekel. Mégis kérlek, hogy akiről gondolod, hogy szívesen olvasná, mutasd meg neki. Elsősorban Andrisra gondolok.10 Woods Hole-ban most nagyobb építkezések is folynak, mind a tudomány szolgálatában. Többször elnézem, hogy megy a munka. Egy cölöpverő is dolgozik például, bizony mondom, jóval magasabb a templomunk tornyánál. Én többször megnézem a munka folyását. Akarva, nem akarva Andrissal beszélek, magyarázgatom neki, hogy mennyi és milyen érdekes az eltérés. Laczkóékról máig sincs hírem.11 Várom Sándort. Reméljük, hogy kiér.12 Átadtam neki szerepem: ő legyen ezután a kapocs és a sajtótudósító. Kapocsnak erős és tartós lesz. De sajtótudósítónak alighanem csak arra jó, hogy nem fogtok elfelejteni, arra emlékezvén, hogy a betűk számát nézve menynyivel különbek voltak Feri bá’ írásai. Woods Hole, ’59. VII. 27. Szeretettel Feri bá’ Ilonkának szóló írásból: Nálunk most van a főszezon, ami kitűnik abból is, hogy a nyári színház nyitott. A New York-i színésziskolások játszanak. Az idén Strauss Cigánybáróját élveztük. Márta majd megszakadt a nevetéstől. Én meg folyton sírtam, de csak felényit jókedvemben. A „társulat” nagy: 24-en a zenekarban, legalábbis ennyi a kórista! A szereplők is, a közönség is hitték, hogy jól játszanak. Az összetanultság valóban dicséretes, a hanganyag értékes, de a „levegő”!! Talán pompás amerikai, de semmiképp sem Mária Terézia korabeli magyar. Apróságokat említek csupán. A III. felvonásban a toborzó hangzik: „... Idd ki ezt a serleget, jöjj velünk huszárnak...”. Csak épp, hogy ez a toborzó nem volt tüzes, pattogó! De az eredménnyel meg lehettünk elégedve, mert mindnyája fölcsapott, még a vénaszszonyok is. Igaz a toborzótiszt szemrevaló legény volt, és derekasan meg-megforgatta a fehémépet. Hát persze így eredményesebb a toborzás. Nálunk, az én időmben magában táncolt a toborzó, mint ahogy a magyar, ha csordultig a lelke, szólóban táncol. A fontos, hogy a legényeket se kellett nagyon biztatni, felcsaptak sorra azok is. De az már ugye ki135 I I
