Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
rá a felelet. Mindenütt tudták, hogy a virág nem nekük szól, de épp ezért esett nagyon jól. Biztatnak, hogy nagyon szépen köszönjem meg... az Ő nevükben is. Hogyan tudjam jobban, mint azzal a vallomással: a vonzódás kölcsönös volt. Min alapult? Ki képes a szív mélyére belátni? Én csak arról írhatok, mi váltotta ki belőlem is a rokonszenvet. A Maga irányában talán legjobban egy elkapott traccstöredék: „... hát panaszkodik, olyan kicsi a szobája, hogy a lábát sem tudja rendesen kinyújtani. Mondtam neki, ezen ugyan könnyen segíthetsz, olyankor nyisd ki az ablakot!” Miért ragadt ez meg az én különben gyarló emlékezetemben? Mert iskolapéldája a humornak, az akasztófahumornak. Biztos vagyok benne, Maga még az akasztófa alatt is humorizálna. A humor egy darab bölcsesség, hozzá: életbölcsesség! Mindig felülről nézni a dolgokat, mindig föléje kerekedni a gondoknak! Amíg ez nem vész ki, csak sajnálom, de nem féltem az otthonvalókat! Mire ideértem, már 16-át írunk, és ez a lassúság eléggé beszédes. Megérteti Magával is, az idő nagyon eljárt már fölöttem, öreg kezemben nehezen mozog már a toll is. Ezért kérem, ha találkozik olyannal, akiről tudja, hogy szívesen hall rólunk, közölje vele ezt a beszámolómat. És arra kérem, ha már nincs szüksége rá, ne dobja el levelem, hanem tegye friss borítékba, s adja fel Miskolczy Ferenc tanár részére (Baja, Parti u. 1.). Őt is kérem, hasonlóan járjon el, segítsen abban, hogy ne legyen nagyon érezhető növekvő gyarlóságom. Lehet, hogy mire kezébe jut levelem, Maga már megjárta Slovenskót. Szeretném, ha beszámolója csuda derű lenne Frédiékről és mindazokról, akik közel maradtak szívéhez. Woods Hole Mass. 1958. augusztus 16. Feri bá’ A levelei Nagy András hagyatékában találtuk. A géppel írt levél végén Nagy András kézírásával a következő olvasható: „Miskolczy Feritől lemásolva 958. X. Valószínűleg Wieland Albinnénak íródott. (Lásd a 66. levél) 56. Borbíró Ferenc - Unokájának, Bodroghy Bálintnak [Woods Hole, 1958. december 9.] Bálintom! Egész életemben szolgáltam. Talán innen van, hogy ma is Jobban ízlik a falat a számban”, ha valakinek szolgálatára lehettem. Paulinnak1 azért is szívesen segítek, mert sírva én is Sanyára gondolok.2 Tamás úgy írta, hogy készülő „regényének” központi alakját Pauline Sanyáról szándékszik mintázni. Ezt te nem említed. De ha Pauline csupán „magyarországi tapasztalatait” - talán nem is annyira tapasztalatait, mint inkább csak benyomásait - szándékozik megírni, biztos, hogy Sanyával kapcsolatos emlékei nyomódtak lelkében legmélyebbre. Nos, kezet foghatunk. Nekem se voltak stúdiumaim a folklórból. Ami adatott adatok, bíz azok meglehetősen bizonytalanok. Elöljáróban előbb általános megjegyzéseket teszek, gondolván, hogy már ezekben is talál használhatót, értékállót. Akármilyen kicsi lett magyar hazánk, még mindig sokkal nagyobb, semhogy valamely szokás „általános” legyen. Változó az: kor, társadalmi réteg s hely, sőt nemzetiségek (sváb, tót, déli szláv) szerint is. Van falu (város), amelyben valamely szokás valamelyik felekezetre (!), társadalmi rétegre szinte kötelező volt, de a szomszédban alig tudtak róla, sőt 122
