Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
Most van két íródeákod is. Nincs híja a híradásoknak. Szeretném, ha hamarosan az jönne: nem akarod, hogy gyerekeid álláshalmozók legyenek, ezért - mint írnokokat - elcsaptad magadtól, s ezt a te kezed írása jókedvvel jelentené! Édes! Nekem nem kell tv, szemüveg nélkül is látlak, zenit nélkül is hallak titeket, és együtt örülünk. Szeretettel, édesapád 1958.1. 26. vasárnap este. Az eredeti levél Bodroghy Bálintnál. Gépiratban jutott el hozzánk. 52. Borbíró Ferenc — Gőbel Józsefnek [Woods Hole, 1958. IV. 5.] Testvérkém! Köszönöm, jólesett leveled. Nem mondtál sokat, de amit mondtál, megéreztem, hogy szivből fakadt.1 Hogy is írta Arany: „... a gyász, nemcsak leverő.”2 Szűk, kicsi körömben ezt értem meg kedves baráti gesztusokból. Keszthelyi számkivetettségünket segített elviselni egy kicsi, újonnan szerzett baráti kör meleg rokonszenve. Amikor eljöttünk, mindegyikünk tudta: többé nem látjuk egymást. És most? A gyász hírére mind összefogtak, együtt mentek az általuk rendelt misére, s még a kórus szolgálatát is ők látták el! Pesten Piroskám sírjára hullott a Babéinak szánt virág! Büszke vagyok, hogy lányomat távoliak is ennyire szerették. Hát igen: de sok-sok gesztus, környezetem fokozott figyelme, ajnározása se segíthet: végképp üresnek érzem magam, s nem tudok felelni a kérdésre, mit keresek én még ebben a világban? Nagy néha, ha felelek, érzem, hogy az csak önámítás. Még teszek-veszek, hogy hamarabb múljék a különben is siető idő. Készülgetek egy előadássorozatra. Csak ősszel kerül rá a sor, még alig jutottam tovább a címnél: „Az önkormányzatok védelmében” - a többi az majd csak utánaragasztódik.3 Nem hiszem, hogy nagy távolságból visszhangja lehet. Mindig is gyönge volt a hangom. De ahogy te dolgozgatsz, az hősi teljesítmény! Te „dolgozó” vagy, hozzá 8 gyerek gondjával terhelt, derék dolog: még „dolgozatra” is jut időd. Bár többen, sokan lennétek, mert ti nemcsak dolgoztok - ti termeltek is! Kosztolányi Dezsőnek édesapja Szabadkán gimnáziumi igazgató volt. 50. évfordulóján születésének jókívánataival köszöntötte a tanári kar. „Hát! Most jöttök, mosolyogtok, mert tudjátok, hogy engedtem a 48-ból, s még nem hetvenkedhetem!” Kosztolányira gondolva felelem: én még hetvenkedem, de már nem sokáig. Tapintatból nem árulok el többet. Jó asszonykád megijedne: te is öreg lehetsz már, ha ilyen vének a barátaid. Húsvét van. Szent időben rovom soraim, s csak azt szeretném, ha megsúgnád aszszonykádnak: engem is ott lásson locsolói sorában! Kézcsókkal, nagyrabecsüléssel Feri bátyád 1958. IV. 5. 115
