Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
1 Bodroghy Ferencné (Vojnics Adrienne) 1958. február 25-én Vancouverben meghalt. 2 Arany János Széchenyi emlékezete c. versének egy mondata. Pontosan: „Egy nemzet gyásza nemcsak leverő.” 3 Borbíró Ferenc az Amerika Hangja Rádió társadalomtudományi sorozatában (rádióegyetem) 6 előadást tartott Az önkormányzatok védelmében címmel. 53. Gőbel József válasza Borbíró Ferenc 1958. április 5-én kelt levelére [Budapest, 1958. július 3.] Drága Feri Bátyám! Köszönöm szíves húsvéti levelét. Ha lehet, még jobban sajnálom, hogy oly messze kerültünk egymástól. Kitől tanulhatok most bölcsességet, kinél hallgathatom a dolgok mélyére hatolását? A levél sajnos csak részben pótolja a személyes kapcsolatot. Több mint érdeklődéssel, szinte mohósággal olvasom, hogy előadás-sorozat készül: „Az önkormányzatok védelmében”. Forgatom képzeletben, magamban a témát: annyira alapvető, hogy minden fontos kérdés tárgyalható vele. De kár, hogy formázásának műhelyébe nem kukkanthatok be időnként. Nehéz a kérdés, mert az igazgatás fogalmai még eléggé tisztázatlanok, nem egyértelműek. Nagy a veszély, hogy egyesek mást értenek önkormányzat alatt. Évek óta kedves időtöltésem - amikor tehetem -, hogy a közigazgatás, sőt általában az igazgatás történeti kialakulását próbálom áttekinteni; így próbálok egyszer talán szilárdabb alapot szerezni fogalmaimhoz. Az önkormányzat kérdése az egyik legelhanyagoltabb és legbonyolultabb valami. Nehezíti a vele foglalkozást, hogy tulajdonképpen származékos fogalom: feltételez egy másik, erősebb és központibb kormányzatot, amellyel szemben nyilvánul meg „ön”kormányzati lényege. A történetek nem az önkormányzatokkal kezdődnek. Bevallom, nem tartok még ott, hogy rá tudnék pontosan mutatni: ekkor, itt kezdődött az önkormányzat fogalma. Mert sok előfutárral találkoztam már eddigi ókori böngészéseimben, de ott az önkormányzat fogalma még fel nem merült. Nagy ókori tanítómestereink, Platón, Arisztotelész nem ismerik. Pedig mintha már fel-felmerült volna egy-egy idevonható példa. Kr. e. 700 tájékán pl. megjelentek Egyiptomban a fürge görögök mint kereskedők a Nílus deltájánál. Telepük, Naukratis (az akkori egyiptomi főváros, Sais közelében) nagy kiváltságokkal rendelkezett: a görögök saját kormányzata alá tartozott, mégpedig egészen különleges megoldással. A város vezetőségét mindazon görög államok választották, amelyek a város kincstárához, illetve a közös „városháza” fenntartásához hozzájárultak. A külföldről behozott, illetve a városban termelt áruk után fizetendő vámon, illetve termékadón kívül (kezdetben ez 10% volt, később 20—50%-ig emelkedett). Naukratisnak az egyiptomi állam felé semmi kötelezettsége nem volt. (Jóval később az európai nagyhatalmak egyes kínai kikötővárosokban kötöttek ki maguknak hasonló jogokat; vagy két és fél ezer évvel később.) Nem tudom, nem lehet-e az önkormányzat másik előfutáraként tekinteni a perzsa birodalom Dareiosz alatti átszervezését. Ö birodalmát 20 tartományra (satrapia) osztotta, ezek vezetőjét, a tartományi kormányzót (satrapa) a király nevezte ki, legtöbbször persze saját családjából vagy a hozzá közelállókból, de több esetben meghagyták a perzsák a meghódolt régi helyi uralkodót. így több helyen fennmaradt a régi helyi igazgatás (a kisázsiai görög kisállamokban, a föníciai városállamokban, a zsidók főpapi államában). A levél autográf, levélpapírra Unióval íródott. Göbel József hagyatékából. 116