Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
49. Borbíró Ferenc - Leányának, Adrienne-nek [Woods Hole, 1957. december 28.] Édes! Biztosra veszem, hogy a jelesebb leveleket elteszitek: ezt a külön Szent-Györgyi dobozba. Csak azt nem tudom, igazában kire jellemzőbb? Albertre vagy Mártára? Amit megírok tulajdonképp semmiség. De vannak intim apróságok, amelyek jellemzőbbek, mint sok, reflektorfénybe állított hősi gesztus. Valamelyik nagy királyról azt is feljegyezte a történelem, hogy egy alkalommal kancellárja, rányitván az ajtót azt látta, hogy gyerekei vígan hancúroznak a lovacskázó király hátán. Rendes szokásom, hogy befejezvén a vacsorát jó éjszakát is kívánok. Még elrendezem a konyhában a vacsoraedényeket, aztán feljövök a szobámba, reggelig nem látjuk már egymást. Véletlen kivétel volt, hogy tegnap - még lefekvés előtt - lementem a nappaliba. Elbámultam: Albert Mártával sakkozott! Tudtommal Márta sakktudása igazán csak kezdetleges, Albert játszókedvét nem képes kielégíteni. Gondolom már megírtam: a Jézuska karácsonyra három sakk-könyvet hozott. Albert betekintésre magához kérte azokat. A játszmák amerikai (angol?) feljegyzési módja nehézkes - amíg valaki hozzá nem szokik -, nagyon igénybe veszi a figyelmet. Úgy történt bizonnyal, hogy Albert Mártát segítségül hívta. így láttam én kettejüket a sakktáblára hajolva. Számomra szívvidító jelenet. Mutatja, hogy Albertnek mennyire fontos Márta, s hogy társasága mennyire kielégíti. Nem tudok arról, hogy - otthoni értelembe vett - barátja egy is lenne. De azt látom, hogy mily kellemes neki Márta közelsége. Ha Márta vasal, gyakran ül le mellé, ha a konyhában foglalatoskodik, ott lábatlankodik körötte. Az egyetlen, akivel szemben közlékeny, akivel minden problémáját megbeszéli. És Márta mindig készséges. Legjobban tán apróságokból látszik meg, hogy figyelme mennyire felé irányul. Hát hiszen a Bibliában is Márta az, kinek figyelme kiterjed mindenre! No lám, megjött hozzám is karácsonyt köszöntő kártyátok. Szívből köszönöm, Bálintnak is. A postabélyegző szerint egy nappal hamarabb adtátok fel, mint az Albertnek szólót, mégis egy nappal később jutott hozzám! Tudod-e Édes, hogy vagyok, mióta túljutottunk megérkezésünk első évfordulóján? Mint a gyerek, aki átolvasta vaskos képeskönyvét, s most újból lapozgatja. Nem az újság ingerével nézi a megújuló képeket. Ismeri már ezt is, azt is. Csak másképp látja azokat. Ez a másként látás többször átértékelést is jelent; nem mindig javára a képnek. De lehet, hogy ebben a hibás jobban én vagyok. Reviczky verseit lapozgattam a napokban. Milyen igaza van: „Ez a világ csak hangulat!” Most például nincs szél, de az egész égbolt beborult. Kétlakúvá lettem: a szívem többet van Vancouverben, mint Woods Hole-ban. Édesapád A levelet Bodroghy Bálint juttatta el gépiratban. Az eredeti az ő tulajdonában. 112
