Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
5 Verba volant, scripta manent: a szó elszáll, az írás megmarad. 6 Ady Endre Szeretném, ha szeretnének c. kötetének nyitó verse. 7 Magyary Zoltán és felesége, Techert Margit (Bp. 1900-Héreg, 1945) filozófus, 1945-ben öngyilkosok lettek. Borbíró Ferenc kérdése: Mi lett volna, ha kimennek az Egyesült Államokba? 8 Borbíró Ferenc itt párhuzamba állítja a Magyary-házaspár öngyilkosságát Széchenyi Istvánéval. 9 Magyar közigazgatás: Magyary Zoltán fő müve 1942-ben jelent meg. 10 Magyar Közigazgatástudományi Intézet: Magyary Zoltán által 1931-ben létrehozott intézet a közigazgatás tudományos vizsgálatára, a magyar közigazgatás reformjára. A kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem kötelékében működött. Kutatásainak eredményeit önálló kiadványok sorozatában tették közzé. Borbíró Ferenc több tanulmányát is közölte. 40. Bodroghy Ferencné Vojnics Adrienne - Nagy Andrásnak [Keszthely, 1955. december 18.] Ha a fa akkora lenne, mint amilyen nagyok jókívánságaink, Libanon cédrusai csak hitvány fűszál lennének mellettük. Keszthely, 1955. XII. 18. Babéi és Feri bá’ [Címzés] Nagy András építészmérnök Baja Rókus u. 7. A utográf képeslap. 1956 41. Borbíró Ferenc - Gőbel Józsefnek [Keszthely, 1956. január 9.] Édes Józsim! Biztos, hogy a Luca széke hamarabb volt készen, mint az én kaparásom. Mentség persze bőven van. Ezúttal a karácsonyi „torlódás” a magam postájában is, és a többit akartam előbb absolválni, hogy leveledre a választ már nyugodt légkörben írhassam. Magam is nevetem a „nyugodt légkört”. Igazában már csak bennem van a hiba, kis dolgok is könynyen kihoznak már a sodromból (pedig komoly is van elég!), és minek tagadjam, naprólnapra jobban elfog a jóra való restség. Hozzá súgják is folyton a fülembe (csak tudnám, hogy ki!?), hogy nincs ennek az erőlködésnek már semmi, de semmi értelme! Pedig hit, meggyőződés nélkül a favágásnál is nehezebben megy az írás. Bőven volna még feljegyezni valóm. Ma úgy érzem, aligha fog már rákerülni a sor. Átfutottam azokat, amiket 1955-ben írogattam. Magam érzem rajtuk a már előrehaladott „morbus senectus”-t. Hogy kételyed ne legyen, megírom, múltkori leveled mellékletét is megkaptam. Reményiem, ezzel le is záródott tevékenységed. Ezért most a végén köszönöm meg, hogy annyit vesződtél a „végkiárusítással”. - Bizony jó lett volna, ha a számodra kikészített 100
