Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
könyveket annak idején elvitted volna, mert hogy aztán hova kerültek, biz’ én azt már megmondani nem tudom. (Meglehetős sok került Fraknóy Józsin keresztül Molnár Frigyesnél letétbe.)1 De hogy mik, már nagyjában se emlékszem. Abban az időben meg csak kapkodás volt a hurcolkodásom. Hát mégiscsak jól értettem előző híradásod! De ma se tudok rá mást válaszolni: hódolva hajolok meg bátorságtok előtt! És erősen hiszem, hogy az ilyen tiszta életnek kivételesjutalmából odafentről bőséges előleget is küldnek! Örülök annak, hogy Zolti kellő méltatását megírod. A legalkalmasabb is vagy rá, hozzá illetékes is. Amit eddig közöltél, már abból is látszik, hogy visszaemlékezésed méltó lesz a mesterhez s a tanítványhoz is! Én meg közben ábrándozom: Zolti is, Kunó is, Pál is komoly értékek voltak.2 Mi lett volna, ha egymás mellett élhették volna végig életüket!? De „ábrándozás az élet megrontója...” Lehet, hogy valamikor régen. Ma a legolcsóbb s mindig kapható fűszer, amely megízesíti ezt a nagyon megkozmásodott életet! Tiszteletteljes kézcsókot jelent, téged melegen ölel Keszthely, 1956. január 9. Feri bátyád Lehet, hogy nálatok van valamelyik sarokba félredobva iskolai német tankönyv. Kezdőknek való. Nem adnátok el? Ma már raritás!3 Itt volna rá vevő! A levél autográf vonalazott füzetlapra tintával Íródott. Gőbel József hagyatékából. 1 Fraknóy József 1941-töl tanker, főig. tanár. Fő munkája^ magyar irodalmi oktatása a gimnázium IV-V-VI. osztályában. Bp. 1943. 2 Zolti: Magyary Zoltán; Kunó: gróf Klebelsberg Kunó; Pál: gróf Teleki Pál. 3 raritás: ritkaság, különlegesség. 42. Borbíró Ferenc-Gőbel Józsefnek [Keszthely, 1956. február 27.] Édes Józsim! Múlik az idő, és én meg egy sort sem írtam, hogy a sok hézagból legalább egy-kettőt betömjek. Közben elfelejtem, amit már leírtam, s a végén talán már csak egy-két összevissza olyan írás fog telleni tőlem, amelyekből már csak azt tudod majd megállapítani: végleg eluralkodott rajtam a morbus senectus. Nem mintha közben pihentem volna. Viszont az is igaz, hogy amit én csinálok, az már inkább szuszogás, mint munka. Künn élő lányom kért, írjam meg visszaemlékezéseimet a családról, a rokonságról. Szívesen teszek eleget a kívánságának, hogy valamivel viszonozzam sok-sok figyelmét. 60 árkus oldalt már megírtam, s tán még a felénél se tartok. Közben Kerényi László, volt újpesti tanácsnok, kultuszminiszteri titkár küldte meg két nagyon érdekes tanulmányát a hunok magyarországi harcáról és Attila-Árpád s több kapitány sarjának helyéről!1 Persze nem a szakértő beszél belőlem, de nem restellem bevallani, hogy láthatólag pompás felkészültséggel, helyes okfejtéssel megírt tanulmányai rám nagy hatást tettek, s komolyan hiszem, hogy Kerényi munkái érdemesek a legilleté- i 101 i i
