Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)
Háztörténet (1929–1948)
nevezték ki Bajára, illetve Bács-Bodrog vármegyébe főispánná. Hála Istennek! Benne jó pártfogót kaptunk. Szeretik az Istent, szeretik a szegényeket és szeretik kis Társulatunkat, nővéreinket. 163 Április 3-án Bernhart Sándorné polgármesternével, Vámos József közgyám úrral meglátogattuk a város régi tisztviselőtelepére kihelyezett sokgyermekes szegényeinket. 164 Megállapítottuk, hogy 2 család kivételével gyönyörűen, tisztán tartják lakásukat, és látható örömmel kertészkednek. Éppen ezért kértük az udvarok hátul történő bekerítését, hogy az utcán, sőt a saját vagy szomszéd házban járkáló baromfiak tönkre ne tegyék a szép veteményesbe helyezett reményeket. 4-én tartották nővéreink és belső gondozottjaink húsvéti szent gyónását, és 5-én, Nagyszerdán pedig a közös húsvéti szt. áldozást. Utána szorgalmasan készültünk a húsvét szent napjára. Külső gondozottjaink részére 540 db; belső gondozottjaink részére 200 db; a népkonyhás gyermekek részére pedig 170 db tojást festettünk. Minden külső gondozott kapott: 1 kg sima kalácsot, 2 db pirosra festett tojást és Vi kg húst. 6-án, Nagycsütörtökön mély megilletődéssel készítettük el a Szent Sírt. A városi kertészetből sok zöld növényt, Hatvanból pedig 86 szál gyönyörű, fehér szegfűt kaptunk, helyből pedig sok-sok fehér jácintot, ibolyát. Sulyok [Ignác] tanár úr jóvoltából Nagycsütörtökön is kaptunk szentmisét, és így e gyönyörű napon kicsi kápolnánk lépcsőjén ismét közösen járulhattunk az Úr asztalához. Nagypénteken reggel 8 órakor tabernákulumnyitás. Egész napos szentségimádás, du. Szent Sír-látogatás. Nagyszombaton reggel feltámadási körmeneten voltunk belső gondozottjainkkal a belvárosi templomban, majd benn a Szeretetház szűk kis keretein belül, de lendületes érzésekkel ünnepeltük Krisztus diadalmas feltámadását. A feltámadási Krisztus-szobrot hangos allelujázás közben végighordoztuk az egész házban. Csatlakoztak hozzánk gondozottjaink is, együtt örültünk, sírtunk meghatódott boldogságunkban, a körmenetszerű menetben végig, de különösen a betegszobákban, ahol zokogva csókolgatták a Feltámadtat, aki mint mondták: „Még mihozzánk is eljött". Utána gazdag vacsoraosztás, majd fészekkeresés. Volt is nagy öröm, mókázás, mikor a mi jó „öreggyerekeink" rábukkantak jól megpakolt nyuszifészkükre. Volt benne 1 kg-os sima kalács hatalmas sonkaszelettel leborítva, 2 db festett főtt tojás, 1 db csokoládényuszi, -bárány, 1 db narancs, füge, szagos mosdószappan, dohány, szivar, apró tojás, cukorkával töltött fémtojás. Boldogságuknál talán csak a mi örömünk volt nagyobb, hogy örömére lehettünk az elhagyottaknak. Húsvét két napján is mindent elkövettünk, hogy boldogok lehessenek a reánk bízottak. Mindkét napon szentbeszédet is kaptunk a szentmiséhez. Volt sok áldozónk. Utána gazdag ebéd: csigaleves, töltött csirke, tarhonya, cékla, mákos és diós 163 Nagykászonyi Kászonyi Richárd Makó és Hódmezővásárhely, valamint Csanád-Arad-Torontál vármegye főispánja volt. - A főispáni beiktatásról lásd: Bácskai Újság, 1939. márc. 24., 29-31., ápr. 1-2. 164 A régi tisztviselőtelep valószínűleg Kiscsávolyban, az Óvodától a régi Vámházig terjedő részen volt. B. Mikii Ferenc szóbeli közlése. 95
