Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)

Háztörténet (1929–1948)

kalács, bor, este tea, disznósajt. Másnap kalács, kávé, becsinált leves, borjúpörkölt galuskával, cékla, mákos és diós peigli, bor. Déli Vi 12 órakor nagy meglepetéssel 1 banda cigány állított be, hogy ajándékukat - tőlük telhetőleg - muzsikaszóval róják le Isten szegénykéinek. Jeltámadt Krisztus e napon"-nal kezdték, majd szép hallgatókkal folytatták, itt-ott beleszőttek egy kis magyar frissest, mire a jó magyarjaink elfelejtették, hogy az idő immár eljárt felettük, s fiatalos jókedvvel ropták a csárdást, a lassút, már ahogy a vonó „vonogatta" őket. Komoly szent örömmel végigkísértük a „bandát" a betegszobákon is, ahol egész lélekkel énekeltek betegeink a cigánnyal: „Feltámadt Krisztus e napon". Örömükben újra és újra sírtak, s úgy hálálkodtak: „Ilyen boldog húsvétunk még sohasem volt." A végén maguk a cigányok is köszöngették, hogy játszani engedtük őket a szegény öregeknek, s sírva fogadkoztak, hogy ilyen örömük még nekik sem volt. Délután közös litánia keretén belül kivittük az egyik hatalmas gesztenyefához az új Segítő Szüzanya-plakettet, törzsére akasztottuk, körülvirágoztuk, s vége-hossza se volt a meleg, hangulatos Mária-énekek énekelgetésének. A népkonyhás gyermekek is kaptak piros tojást, csokoládényuszit, cukorkákat a finom húsvéti ebéd mellé, sőt két hatalmas labdát is hozott a nyuszi. 11-én telefonon kért dr. nagykászonyi Kászonyi Richárd főispán úr felesége, hogy látogassuk meg. Megható kedvességgel fogadott, melyből azt hiszem joggal következtethetjük, hogy lelkén viseli szegényeink ügyét, s nagy segítségünkre lesz a szegénygondozásban. 13-án a Szociális Misszió Társulat újból a Szeretetház udvarán tárolta fel téli segélyezésre szánt fáját. ínségmunkásokkal fel vágattuk és beboglyáztattuk. 15-én dr. Bodolay Tibor nyűg. pénzügyi főtanácsos és felesége látogatását fogadtuk. Rajtuk keresztül szeretnénk a főispán úr elé terjesztett kéréseket teljesíttetni. 17-én Alapító Főatyánk, főtiszt, páter Oslay Oswald születésnapja alkalmával kapott ünnepi ebéden egyik gondozottunk „köszöntőt" mondott, melyben meleg szívvel éltette a „jó Pátert", mint a „Szegények édes Atyját". 22-én telefonon ismét felhívatott a főispánná méltóságos asszony, hogy tervezgessük a szegényügy továbbfejlesztését. 23-án a vásárban igen jutányosán vásároltunk külső szegényeink részére férfiingre, lepedőre és törülközőkre való anyagot. Belső szegényeink nyári fejkendőt, kenyérruhát, kötényre valót és férfi nyári ruhára valót kaptak. 25-én megkezdtük gyüjtőhölgyeink körülvizitelését, s egyben felkérjük, hogy májustól kezdve, ezután minden hónap második hétfőjén tartsunk gyüjtőhölgy-gyülést a Szeretetházban, hogy így közelebbi nexusba jutva előbbre vihessük gyűjtésünket és gondozásunkat. 26-án dr. Kászonyi Richárd főispán felesége és dr. Bernhart Sándor polgármester felesége látogatták meg a Szeretetházat. Nagyon kedvesen érdeklődtek minden iránt, s azzal a kijelentéssel távoztak, hogy a jövőben ők is részt kérnek a szegénygondozásból. 28-án Dettre István számvevőségi főtanácsos Somos Bandi kórházi gondnokkal, és ottani számtanácsosukkal nézték át a vásárban vá1 165 Itt két lapot (nem tudni, miért) kivágtak a Háztörténetböl, a teljes május hónap hiányzik. Beragasztottak azonban egy géppel írt Jegyzőkönyvet, mely a Szeretetházban végzett számvevőségi vizsgálatról szól. Ezért 96