Merk Zsuzsa: Szent Ferenc leányai Baján. Háztörténet 1929-1948. A bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek feljegyzései (Bajai dolgozatok 14. Baja, 2003)
Mellékletek - Az Egri Norma és a bajai Ferences Szegénygondozó Nővérek tevékenysége a sajtó és a források tükrében
FÜGGETLEN MAGYARSÁG, 1937. augusztus 8. Megbukott Baján az Egri Norma a szegényügyi ellátás megoldásánál 1600-1800 pengőről jóval visszaesett a havi társadalmi gyűjtés 1000 pengő alá, amivel nem lehet megoldani a bajai szegényügyet. Az önkéntes megajánlás csődje: az eredménytelen koldusakció helyett intézményesen kellene biztosítani a szegényügyi ellátás költségeit. Az Egri vagy Magyar Norma a segélyezés terén - valljuk be - nem vált be, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Eleinte kedvezőtlenebb gazdasági viszonyok közepette is jól prosperált, vagy legalábbis azt a reményt keltette, hogy a szegénysegélyezés nagy szociális feladata az ilyen módon megszervezett társadalmi akciókkal megoldható. A szegényügyi gondozás akkor, amikor még Temunovics József kórházi lelkész lelkes propagandája támasztotta alá, a társadalmi gyűjtéssel havonta 1500-1600, sőt volt olyan hónap, amikor 1800 pengőt hozott össze. Amitől azonban mi tartottunk, az bekövetkezett. A társadalom belefáradt az adakozásba: megunta, hogy mindig kérő szavakkal zavarják lelki nyugalmát, és üres, esdő markok nyúlnak feléje. Eleinte nagy volt a lelkesülés, és a bennünket jellemző szalmaláng határozott eredményeket produkált. Ezután következett be az elfásulás korszaka, s ma már annyira visszaesett a társadalmi gyűjtés eredménye, hogy jóval alul van a havi 1000 pengőn, amivel viszont a szegény ügy et abban a kiszélesített keretben, ahová fejlesztették és kiépítették, megoldani és ellátni nem lehet. A szeretetházi ápoltak a kosztjukon bizony erősen megérzik a társadalmi gyűjtés nem kielégítő eredményét, főleg most, amikor az alamizsna-megajánlásokból származó jövedelem a nyaralási idő alatt tetemesen csökkent, és azt előreláthatólag a régebbi színvonalra visszaállítani többé nem lehet. Az összegek felajánlása megtörtént, de azokat begyűjteni a legmesszebbmenő utánjárással sem sikerült, ami a legjobb bizonyítéka annak, hogy Baja város társadalmának összetétele, az egyének érdekei és körülményei, a hatósághoz való kapcsolatai nem olyanok, hogy a kegyes szívű vidéki közületre kigondolt és méretezett rendszer minden városban beváljék, s annak meghonosítása úgy sikerüljön, hogy az esetleg más városokban bevált intézkedésekkel Baján is állandóan kielégítő eredményt lehessen elérni. Ha a gyűjtés eredménye ebben a mértékben esik még vissza, mint eddig, akkor lehetetlen lesz azt remélni, hogy ez az áldásos akció Valamennyi segélyre szoruló, munkaképtelen bajai szegényre kiterjeszthető legyen. Erre azonban önkéntes megajánlási rendszer mellett az eddigi tapasztalatok után ítélve nincsen semmi kilátás. Ehelyett tehát intézményesen kellene biztosítani azt a jövedelmet, ami a szegényügyi ellátás céljaira okvetlenül szükséges. A Független Magyarság már régebben azt javasolta, hogy Baja városának ezt a jövedelmet akként kellene biztosítania, hogy mindazokra, akik Baja város legtöbb adófizetőinek listájában szerepelnek, mind a három kúriában összesen 288-an vannak - valamint ehhez hozzáveendő volna még 62 adózó a pótlistán, tehát volna összesen 350 ilyen nagy adózó -, ötszázalékos koldusadót, szegényadót vagy ínségadót vessenek ki. Azonkívül a bajai háztulajdonosok közül mindazoktól, akiknek 193
